Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

HOFFMANN TAMÁS: A faház (domus lignea) a középkori Európában

A parasztházak néprajzi feldolgozásaiban mindenesetre csaknem kizárólagos megoldásnak tűnik. Egyébként Vitruvius (De architectura II.) már arról értekezik, hogy a Fekete-tenger mellékén szokásos a gerendák csapolásának ez a módja. Másrészt az említett övezetektől ugyancsak távoli szkíta fejedelmi sírokban (a kínai határövezetben) több mint kétezer éve ilyen ácsolatúkat készítettek. Ezek tehát túlságosan nagy távolságra vannak egymástól ahhoz, hogy genetikus összefüggéseket lehessen az építési tapasztalatok átadásával, átvételével kapcsolatban feltételezni. Valószínűleg meg kell elégedni annak belátásával, hogy az emberek sok mindenre rájönnek egymástól függetlenül is, ha az célszerű megoldásnak látszik és egyáltalában nem bonyolult a megvalósítása. Észak-Európában azonban a gerendaházak építési kultúrája nem helyi kezdeményezés. Egyelőre minden jel arra mutat, hogy ez a technológia Közép-Európából jutott északra. A legrégibb leletek ugyanis Közép- és Észak-Európa határövezetében vannak. Alkalmasint az lehet az oka annak, hogy Észak-Európa tartósan megtelepedett lakói jóval később vették birtokukba Skandináo o 18. kép. Gerendaház rekonstrukciója F. C. Lipp szerint. Hallstatt (Ausztria). (Hinz nyomán: MAÖ. 1988: 126.) 16. kép. 1. Kunyhó az almon (Hochobir, Karavanka - Hinz vázlata 1958-ból. 2. Datált gerendacsapolások, Bergen (Norvégia 3. Raulandslaft, 4. Findalslaft (Hinz nyomán: MAÖ. 1988: 124.Ï 17. kép. Veremház gerendafallal. Novotrojckoe (Ukrajna) Ljapuskin nyomán (MUA. 74:201. skk.)