Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

7. kép. Pincesorok a falu és a szőlőhegy között 1900 körül. Palkonya (Baranya m.) totta, hogy forrás, kút vagy természetes rétegvíz, tóka (korláttal körülvett víznyerőhely) útba essen. A kataszteri térképek egy részében már pontosan megállapítható a szőlőhegyek beépítettsége, az egyes szőlőparcellák száma. A letenyei (Zala m.) Öreg- és Kurta-hegyen (4. kép), a völgyben futó dűlőutak mentén a présházpincék szorosan egymás mellé épültek, bejárataikkal az útra nézve szemben álltak. Az épületek hosszmérete adta meg a szőlőpászta szélességét, s az a következő gyalog- vagy szekérútig tartott. Az egyes szőlőparcellákat kisebb-nagyobb gyümölcsöskert és/vagy kaszáló zárta le, melyeket a 19. század második felében már teljesen betelepítettek.

39 Szórt beépítésű, általában a hegyhátakon lévő épüle^ tek is gyakoriak. Ilyen 2-6 helyiséges présházpincéket láthatunk a petőmihályfai (Vas m.) Öreg-hegyen (5. kép). Az épületek a szerkérutaktól 10-50 m távolságban álltak a kaszálón, a gyepen. A többnyire szabálytalan alakú parcellákon ezután következett a szőlőterület, amit veteményeskert, kaszáló, gyümölcsös zárt le. Az épületek egy része L-, illetve U-alaprajzú volt, melyek állandó kinntartózkodásra is alkalmas szobás-, istállós- vagy pajtás- építményrészekkel is rendelkeztek. A hegyben 1816-ban kápolnát építettek.

40 A szőlőhegy, a rendkívül tagolt felszínű Somogyban a különböző gazdasági ágak együttélésének is színtere volt a 19. század első felében. Zselicség több falujában a település feletti szőlőhegyen, a présházpincék mellett gabonás pajták voltak, s itt folyt a nyomtatás. A pince padlásán tartották a nyomtató lovak szénáját, s istállót is építettek a présházpince mellé. Szilvásszentmárton (Somogy m.) tagosítás (1831) előtti térképén tanulmányozható: a gabonás pajták egy része a szőlőben helyezkedett el.

41 Dél-Dunántúlon, a baranyai Hegyháton, a SzekszárdBaranyai-dombságon, a Völgységben és Kelet-KülsőSomogy területén a szőlőhegyen lévő szőlőfeldolgozó és bortároló épületek mellett a 18. század végétől egyre gyakoribb, hogy présházas lyukpincéket építettek.

42 Ezek a szőlőhegy és a falu közötti útra, vagy a falut övező hegyre, illetve domboldalba kerültek, ritkábban (Mecsek és a Villányi-hegység területén) a falu belsőségében, mint pincesorok épültek meg. A fuldai német telepes falu (1719), Szederkény lakói például az első katonai felmérés szerint jelentős szőlőhegyet telepítettek, s a hegy és a falu közé észak-dél irányú pincesort építettek (6/a. kép). Az 1868-as úrbéri térképen (6/b. kép) látható a szalagtelkes falu, a pincesor (Kellerreihe) és a régi, illetve új telepítésű szőlők viszonylata, amit a helytörténeti irodalom pontosított.

43 A szintén német telepes Palkonyán (Baranya m.) a falu és a szőlőhegy közé hat présházas lyukpincesorból álló pinceváros (Kellerstadt) épült

44 (7. kép). Témánk szempontjából is rendkívül fontosak a történeti-levéltári anyagok, különösen a 17-19. századi szőlő-öröklevelek, böcsűlevelek. Ezekben az iratokban a helyi szóhasználattal írják le az épületeket és a fontosabb berendezési tárgyakat, az értékek megjelölésével. Két Zala megyei példával mutatjuk be a szőlőhegyi épületek, hajlékok leírását. Boldogasszonyfán 1755-ben a hegybéli esküdtek felbecsülték Soós András jobbágy három szőlőjét. Az egyiken (45 f) nem volt épület, a másikon (15 f) kis hajlék (2 f), a harmadikon (55 f) „Pincze Pediglen Prés házzal és benne Lévő Présel együt f 26". Tehát a boronafalú présházpincében álló szőlőprés az épület árának felét tette ki.

45 Példánk arra is utal, hogy nem minden szőlőhegyi parcellán állt hajlék, továbbá nem minden