Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

KECSKÉS PÉTER: Présházak és pincék a Dél Dunántúlon

5. kép. Dombhátakon lévő présházpincék 1864-ben. Petőmihályfa- Öreg hegy (Vas m.), kataszteri térkép alapján 1-25 km közötti távolságra is lehetett) között megosztottság alakult ki, több településtörténeti következménynyel. De kialakult egy falusi viselkedés és tudat mellett egy hegyi mentalitás és értéktudat is, az életforma megőrzésére irányuló tevékenység, amit az úrbérrendezés, tagosítás, örökváltság megfizetése, új hegyközségi törvények, de a 20. századi kollektivizáló törekvések sem semmisítettek meg. Ezzel magyarázható, hogy a szőlőhegyeken találhatók meg azok a „néprajzi archaizmusok", amelyek érvényesek a hegyi építményekre, használati tárgyakra, szokásokra és folklórmegnyilvánulásokra egyaránt.

35 A Dél- és Nyugat-Dunántúl szőlőhegyeinek beépítettségére vonatkozóan több 14—16. századi levéltári adatunk van, azonban ezek többnyire városi, nemesi és egyházi tulajdont képviseltek. A 17. század második feléből vannak olyan adatok és építményrészek, amelyek hitelesen tájékoztatnak a jobbágyok szőlőhegyi épületeiről. Összefüggéseiben is értékelhető adatsorok, teljes építményleírások azonban csak a 18. század közepétől állnak rendelkezésre. Ezt azért kell hangsúlyoznunk, mert a diási és Ság-hegyi építményrészek és feliratok (1644. és 1567.) hitelessége nem bizonyítható.

36 Az első katonai felmérés térképlapjait kiegészítő szöveg 7. kérdőpontja a magaslatokról, szőlőhegyekről kért információkat. A nyilvánvaló hadászati szempont érvényesítése mellett azonban értékes, a szőlőhegyek beépítettségére vonatkozó adatokat is találhatunk e leírásokban. 1784-ben például Zala és Somogy megye határán fekvő Pusztafogas (ma Foki puszta) magaslatáról a hadmérnök a következő látványt írja le: „A szőlőhegyekben két masszív templom, néhány présház lakással". A visszakeresett térképlapokon (3. kép) a megadott magaslatról északnyugatra 12 kerített szőlőhegy látható Bogala (Bagola), St. Miklós (Miklósfa) és Nagykanizsa között. Délre St. Péter (Pogányszentpéter) és Lisza (Liszó) különálló szőlőhegyein már belső utak, s az utak mentén 12-15 építmény is látható.

37 A szőlőhegyek úthálózatáról külön kell szólnunk. Ugyanis a térképeken is jelzett szekérutakon kívül a hátakon és horhosokban, völgyekben sok gyalogösvény vitt az egyes szőlőhegyek között, sokszor a harmadik, negyedik falu szőlőhegyére, a falubelsőségek érintése nélkül. Az észak-dél irányban futó szőlőhegyek megközelítése általában a hegy nyakánál, a legkisebb szintkülönbség áthidalásával történt. Figyelembe kellett venni a hegy kaput, ami a törvényes hegységbe, helységbe vitt. Míg a hegyközségi és szőlőhegyi rendszabályok a hajlékok építéséről és használatáról általában nem szóltak, az utak, a szőlőhegyet övező kerítések és gyepűk, a bejáró kapuk éves rendbetételéről szigorúan rendelkeztek.

38 A szőlőhegyet övező árok tisztításáról vagy a venyigekerítés megújításáról, illetve az élősövény gondozásáról articulusok szóltak. A hegybe járást az is irányí-