Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

PÁLL ISTVÁN: Építési szerződések, építőmesterek a 18-19. századi Szabolcs és Szatmár megyékben

neműt.

63 BEUDANT francia geológus 1818-ban Tihanyban azt tapasztalta, hogy a férfiak a földön feküdtek bundafélékbe burkolózva, s csak hidegben aludtak benn a szobában, ahol egyébként csak gyerekek és öregasszonyok háltak.

64 APÁTI KISS Sámuel 1822-ben arról emlékezett meg, hogy a somogyi jobbágyok nagy zsúfoltságban élnek egyetlen szobában gyermekeikkel, vejükkel, unokáikkal.

6

' Későbbi adatokból tudjuk, hogy a házaspárok egy ágyban háltak, s így ketten egy garnitúra ágyneműt használtak. A fenti leltárakból keveset lehet megtudni arról, hogy milyen technikával készültek a felsorolt bútorok. Többségük valószínűleg igényesebb asztalosmunka lehetett. De egy „szék" vagy „hitvány szék" megjegyzés alatt lehetett durva parasztmunkával létrehozott faragott szék is, melynek ülőkéje és támlája egy fából készült (6. kép). Ugyanez a kifejezés jelölhette a rossz állapotot is. Dolgozatomat elsősorban a somogyi paraszti bútoranyag nagyobbrészt a Rippl-Rónai Múzeumban fellelt darabjainak és terepmunkám során látott példányoknak ismeretében kíséreltem meg összevetni a Dél-Dunántúlról előkerült levéltári anyagokkal. További eredményeket a szomszédos megyék lakáskultúrája összehasonlító vizsgálatai ígérnek.