Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

zott kályhákat már a hazai kályhásmesterek állították elő. Kicsit későbbi, de elég beszédes adat erre a kassai fazekasok 1574-ben keltezett céhlevele, amely mél és formás kályha készítéséről rendelkezik. 52 Nem kétsé­ges, hogy a „mél kályha" kifejezés korongolt tál alakú szemet jelent, míg a „formás" mögött sablonba préselt csempe értendő. A hazai gyártás mellett szól az a megfi­gyelésünk is, hogy ezeket a kályhákat - minden rokon vonás ellenére - több műhelyben készítették. A csem­pék között durvább, finomabb anyagú, könnyebb, ne­hezebb súlyú, mélyebb, öblösebb alakú változatok egy­aránt előfordulnak. Csak a kérdés monografikus feldol­gozása vinne közelebb a műhelyek meghatározásához, vagy területi lokalizálásukhoz. A galgahévízi lelet feldolgozásával egy újabb késő középkori kályhatípus készítési, építési kérdéseihez ke­rültünk közelebb. A kályha rekonstrukciója során egé­szen biztosan határozhattunk meg bizonyos részleteket, melyek közül jó néhány késő középkori sajátosságnak bizonyult. Kisebb kétségek és bizonytalanságok a kályha oromzatának rekonstrukcióját kísérték, ezért ennek megoldásához analóg leletekhez fordultunk, il­letve a meglévő sárdarabokból próbáltunk visszakövet­keztetni.

Next

/
Thumbnails
Contents