Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

10. kép. A kályha kupolájának tartóváza (rekonstrukció). SABJÁN Tibor rajza elkülöníthető az a csoport, amelybe a galgahévízi csem­peanyag besorolható. Egy olyan nagyobb csoportra gon­dolunk, melyen belül típusok, illetve műhelyek helyez­hetők el, de a megkülönböztető jegyek mellett kimutat­hatók az összetartozás ismérvei is. A galgahévízi típusú kályhák jellemzője, hogy csem­péik redukált égetésűek, tehát szürkés, feketés színűek. A 15-16. századi csempeanyagban azonban más redu­kált égetésű típusok is előfordulnak, például az oroszlá­nos kályhák között is vannak szürke színű darabok. A két csoport között jó különbség tehető a sarokcsempéik alapján: míg a galgahévízi típusú sarokcsempékhez min­dig egy fél méretű vályús csempe tartozik, addig a másik csoportban sablonba préselt saroklapokat találunk. Már ez az egy ismérv is elég lenne az általunk vizsgált anyag jellemzéséhez, de a különbségek felsorolása folytatha­tó. A galgahévízi típusú kályhák sarokéleit minden eset­ben két keskeny agyaghurkából sodorják össze, a csem­pék között különállóan is szerepelnek a vályús példá­nyok, a kályha felépítése viszonylag egyszerű: készítői csak korongon előállított csempéket használnak. Jel­lemző az ilyen kályhákra, hogy tál formájú oromcsem­péik szája sokszor kicsit nyújtott alakú, egyenlő szárú háromszög, négyzetes szemeik között pedig gyakran szerepel a téglalap alakú változat is. Léteznek a fonott élű, vályús sarokcsempéknek normál égetésű, sárgás színű példányai is, a hozzájuk tartozó egyszerű tál alakú szemekkel. A kutatás jelenlegi állása szerint nehéz lenne eldönteni, hogy ezek - a redukált égetésű kályhák-, hoz igen közel álló anyagok - ugyanazon műhelyek ter­mékei- e vagy egy másik nagyobb csoportba kell sorol­nunk őket. A galgahévízi kályhaszemek közvetlen párhuzamai a hévízgyörki (Galgahévíztől északnyugatra kb. 4 kilomé­ter) ásatások során kerültek elő. 24 Itt a középkori temp­lom belsejében, egy kemence tapasztásában talált tál- és félhenger alakú töredékeket az ásató régész. Ugyancsak a Galga-völgyben, lelőhelyünktől észak­nyugatra 20 kilométerre, Galgagyörk-Almáspusztán útépítéssel kapcsolatos földmunkák során kerültek elő redukált égetésű kályhaszemek. 25 A lelőhely a közép­kori Almás faluval azonosítható. A töredékes lelet­anyagban két különböző tál alakú szem, vályús csempe, sarokcsempe és háromszögletű oromcsempe darabjai különíthetők el. Az egyik tál alakú szem a galgahévízi „A" típussal azonos műhelyben készült. A vályús töre­dékek részletei (félkör alakú lyuk, élmetszés) is a galga­hévízi kályhával azonos műhelyről árulkodnak. Figye­lemre méltó, és galgahévízi oromrekonstrukciós elkép­zeléseinket erősíti, hogy az anyagban háromszögletű oromcsempe töredékei vannak! Hasonló kályhaszemeket őriznek a váci Tragor Ignác Múzeumban is. A Széchenyi utcában végzett leletmen­tés alkalmával több redukált égetésű kályhaszem és sa­rokcsempe került a felszínre. 2 ' 1 A lelet néhány csempéje közel áll az általunk vizsgált anyaghoz. Régebbi ásatásokból előkerült kályhaszemek között is vannak redukált égetésű, tál alakú, illetve három­szögű kályhaszemek. 27 Különböző típusú tál alakú szemeket, sarokcsempé­ket, vályús csempéket és háromszögletű oromcsempé­ket eredményezett a solymári vár területén folytatott ásatás. 28 Az eredetileg szürke színű kerámia a használat során kivilágosodott, ezért a csempék belsejét grafitoz­ták. Közel tucatra rúg az esztergomi régi várásatások anya­gából összeállítható redukált égetésű kályhaszemek cso­portja. 24 A különböző anyagú és megmunkálású, tál alakú szemek mellett gyakoriak a vályús sarokcsempék, melyek éleit két szálból sodort fonat díszíti. Szintén az esztergomi vár ásatásából került elő néhány redukált égetésű kályhaszem. melyek közül az egyik nyújtott téglalap alakú szájnyílással rendelkezik. A csempe méretei már közelítenek egy félcsempe para­méreteihez (15x24 cm). 3 " Szürke, tál alakú csempeanyag nemcsak a várból, ha­nem más esztergomi ásatásból és leletmentésből is elő­került. A javarészt tálakból álló anyagban több három­szögletű példány is szerepel. 31 Redukált égetésű szemeskályhák csempéit tárták fel Bajna-Csimaszombat'ykn, ahol egy fazekaskemence ása­tása kapcsán került felszínre a töredékekben lévő anyag. 32 Hasonló kályhaszemeket találtak a pilisszentlé­leki kolostorrom feltárása közben. Ebben az anyagban háromszögletű oromcsempe töredékei is voltak. 33 Redukált égetésű, tál alakú kályhaszemek és vályús oldallal készült sarokcsempék megtalálhatók a budai várpalota ásatási anyagaiban is. 34 A korai példányok kapcsán felmerült az ausztriai import lehetősége. 35 Gyakori volt ez a kályhatípus az egri vár területén is. 36 Hasonló kályhaszemek kerültek elő a csővári vár, 37 és a Márianosztra-toronyaljai pálos kolostor területéről. 38 Redukált égetésű tálak ismertek a nagymarosi Malom­völgy nehezen meghatározható épületének ásatási anya­gából is. 39 A töredékek egy részén grafitozás nyomai voltak felfedezhetők. Hasonló redukált égetésű kályha állhatott egykor a margitszigeti kolostor gazdasági épületszárnyában is. 40 A páratlan épségben megmaradt kályhaalaphoz redu­kált égetésű, tál alakú csempék és vályús sarokcsempék tartoztak. Redukált égetésű csempék gyakran kerülnek elő a különböző várak ásatási anyagaiból. Csak felsorolássze­rűen említjük meg a sümegi, a gerlai, a maréi, az ozorai, az ötvöskónyi, afüleki, a pozsonyi és a felsőnyéki vára­kat." A kolostorok közül hasonló kályhákkal rendelkezett a bélapátfalvi és az ozorai is. 42 A faluásatások anyagában is felbukkannak a redukált égetésű kályhaszemek. A Kecskemét környéki ásatások

Next

/
Thumbnails
Contents