Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 8. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1992)

MIKLÓS ZSUZSA-SABJÁN TIBOR: Késő középkori szemeskályha Galgahévíz-Szentandrás-parton

töredék alján is durván fűrészelt fenyődeszka lenyomata volt látható. A teljesen ép lenyomatban még a fában lévő csomó is felismerhető volt (XV. tábla 6.). A kályha szélétől befelé vékonyodó tapasztást egy kézzel elsimított sárrétegre hordták fel. Ebben az alsó sározásban feküdtek - a nyilván teherhordásra odarakott - deszkák. A leletanyagban 8 darab ilyen tapasztásdarabot találtunk. Kidolgozása és a profilja alapján ehhez a vállhoz tartozhatott az a félköríves töredék, amely két lépcsősen egymásra rakott „A" típusú tál között foglalt helyet. A felső csempe 2 centiméterrel hátrébb volt, mint az alsó

9 (VI. tábla 2.). A töredéket a váll legkeskenyebb részéből valónak tartjuk, onnan származhat, ahol az alsó szögletes rész és a felső hengeres test egészen megközelíti egymást. A kályhaszemek sarkába illő tapasztások (VI. tábla 3., XV. tábla 5.) A „T" alakú fugák bemutatásakor már utaltunk rá, hogy a tál alakú szemek sarkait ívesen kisározták, ezáltal a szemek szájnyílását lesarkították. Három ilyen önálló tapasztásdarabot is találtunk a leletanyagban, de több töredék a csempékre ragadva maradt meg. Felső párkány töredékei (VII. tábla, VIII. tábla 1-2. XVI. tábla 1-5.) Az eredeti sárdarabok kiemelkedő jelentőségű példányai voltak azok a párkány töredékek, melyek homloklapját kötélmintázat díszítette. A töredékek közül kettőnek a hátoldalán csempelenyomatokat találtunk, melyek segítségével a kályha oromzatát és tetejét próbáltuk meg rekonstruálni. A nagyobbik párkánytöredék hajlított vonalvezetésű tapasztásdarab, melynek első felületére egy későbbi munkafázisban készítették el a kötélmintázatot utánzó díszítést (VII. tábla). Ez a dísz mintegy 5 cm hosszúságban maradt meg. A tapasztás alsó felületén két „A" típusú, tál alakú szem saroklenyomatát tudtuk azonosítani. A két csempe közül az egyik kicsit ferdébben állt, mint a másik. A töredék 5 cm vastag emelkedő részének végében egy ujjnyi vastag vessző lenyomata volt. Ez alatt egy sűrű, recés felületet találtunk, amelyhez tompaszögben csatlakozott egy másik sima lenyomat. A recés nyomok hasonlítottak az „A" típusú szemek oldalán lévő rovátkolásokhoz, azonban ezeket a csempéket nem lehetett a tompaszögű töréshez igazítani. Valószínűbbnek látszott az az értelmezés, hogy egy erezett deszka lenyomatával állunk szemben, melynek végét éles szerszámmal megfaragták. A töredék emelkedő vége egyértelműen arra utal, hogy a kályha teteje boltozatos volt. A deszka és a vessző a boltozat építésekor a tartószerkezet szerepét tölthette be. A másik, csempenyomokat őrző párkánytöredék homloklapjára szintén később tapasztották fel a kötélmintás díszítést. A párkány felső része hiányzik, hátulján két csempe szélének hornya látható. A felső - kevésbé mély - horony egy kályhaszem szélétől származik, az alsó olyan keskeny (5 mm), hogy a leletek között nem találtunk bele illő csempét. A probléma megoldása valószínűleg abban rejlik, hogy a párkány a restaurálás során két darabból lett összeragasztva, és a megkopott felületek újbóli összeillesztése szűkítette a törésvonallal elmetszett hornyot. Ha feltételezésünk alapján a nyom eredetileg szélesebb volt, akkor itt egy tál alakú csempe széle lehetett. A két csempe között 6 mm hézag volt. Értelmezésünk szerint a töredék a kályha olyan pontjáról származik, ahol a felső párkány alatt és felett is volt kályhaszem. A fent bemutatott két töredéken kívül még olyan sárdarabot találtunk, melyek a felső párkányhoz tartoztak (például VIII. tábla 2.). Kályhagombok (VIII. tábla 3., XVI. tábla 6-7.) A leletanyagban két, pelyvás sárból készült, és valószínűleg a kályha pusztulásakor kiégett kályhagombot találtunk. A kézzel megformált gombok tetejét kisebb csúcs díszítette, aljuk hengeres szára letörött, de egyértelműen kikövetkeztethető volt. A gombok tornyos oromcsempék felső részét utánozták, de nem a csempék készítésekor, hanem a kályha építésekor készítették őket.

10 A két darab kályhagomb átmérője néhány milliméter híján 5 cm, magasságuk 6 cm. Egyéb sárdarabok (XVI. tábla 8-11.) A leletek között akadt néhány nehezen meghatározható helyű, de érdekes információkat hordozó töredék is. Vesszők lenyomatát őrizte meg négy darab gyengén kiégett pelyvás sártöredék. A vesszők 1, 1,5, illetve 2 cm vastagok voltak. Két sártöredékben a vesszők ívesen futottak. Az egyik töredék sík felülethez tartozott, melynek szélén íves perem részlete volt kivehető. Ez a felület valószínűleg egy kályhaszem feneke lehetett. Mögötte a 2,5 cm átmérőjű ívelt vessző ferde helyzetben futott. A leletek közé tartozott még hat darab pici töredék vesszők és csempék nyomaival, de méretük miatt azonosításuk nem volt lehetséges. Technológiai megfigyelések A kályhacsempéken található, a készítéskor keletkezett „nyomok", a különböző töredékek által biztosított metszetek lehetővé teszik, hogy az egykori kályhás munkájának részleteit rekonstruáljuk. Ebben segítségünkre van a közelmúlt kályhás gyakorlata, amely számos középkori fogást őrzött meg számunkra. Az agyag előkészítése Az „A" és „B" típusú kályhaszemek nem azonos minőségű agyagból készültek. Az „A" típusú szemekhez