Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

HÁLA JÓZSEF: Pávai-Vaj na Ferenc néprajzi megfigyelései és fényképei Nagyenyed környékéről és a Radnai-havasok vidékéről

ben egymásnak többszörösei jelezve mindig azt hogy valamikor egy gazda telke voltak, a melyhez az igen sok esetben a jobbágyfölszabadítás után jutott. Oláhlapád község és annak határa a rolla elnevezett patak völgyét, jobbanmondva ennek vízgyűjtő területét foglalja el, majdnem szigorúan a vízválasztóhoz alkalmazva a szomszédos falvak birtokosaitól elválasztó határvonalat, kivéve az ÉNy-on, a hói az oláhrákosi szántóföldek és rétek a vízválasztón át a lapádi erdőkig nyúlnak le és K-en a hói a Maros völgy és községi út, illetve egy darabig, a már forgalomból kivett hidasi út képezte a határt Miriszló felől. Szóval a természetes határokat, domb és hegy gerinczeket, erdő részeket már a települők is úgy látszik határ vonalokul tekintették, mindenesetre előbb, mint a mesterségeseket, mint az utak .... Az oláhlapádi kertek rendesen be vannak keritve kivéve néhány kertnek a mezőre rúgó részét, a melyet igen sok esetben nyitva hagynak. A kerités túlnyomóan fonott sövényből van, a melyet 5-6 vesszőből álló koszorunkint fonnak az egymástői félméternyire leszúrt, mindkét végükön hegyezett karok közzé. A karók helyét a hói kavicsos a talaj vaskaróval csinálják meg előre oly módon, hogy azt kétkézre fogva hegyes végével maguk előtt ugyanabba a helybe többszörösen fügőlegben leütik. Közben a beszoruló vaskarót lógatják s igy a lyukat megfelelő nagyságura tágítják. Patak felől, vizenyős helyeken féloldalra helyezett vastagabb fűzfa és jegenyefa karokat is szúrnak közbe, hogy megtapadva jobban tartsák a kertet. Minden koszorú után vastagabb fával vagy fejszefokával leverik a sövényt, hogy tömöttődjön. A sövény kerítést rendcsen eresszel látják el, hogy el ne korhadjon. Az ereszt a sövény felső koszorújába kétoldalt ferdén bevert 60-70 cm hosszú mellékkarocskák közzé vékonyabb vesszőből font sövény váj ura csinálják fölvágott tövisből és erre rakott szalma hulladékból, a melyre rendesen még kökény vagy galagonya tövises ágait rakják föl a kerítés kiálló karóvégei közzé, hogy a szél a szalmát le ne vigye s hogy kutya vagy ember ne mászhasson át egy könnyen. Az így főszereit sövény kerítés legalább két méter magas. A patak felőli részeken a hői áradáskor ez úgyis majdnem minden harmadik-negyedik évben ugy is elsodorja a kerítést csak tövisből csinálnak kerítést, de van olyan is a hói koré-kocsányt, házakról lekerült füstös szalmát raknak le karok és a patak menti fűz és jegenyefák közzé méternyi szélesen csak erre raknak tövist. Az ilyen kerítés, ha a patak nem viszi el csak cliszapolja igen jó alap arra, hogy tavaszonként a télen már jászolyból kidobott kórékocsánnyal újra és újra kifejeljék [12. kép]. Újabban a módosabbak legalább az utcza felől deszka "palánk"-ot húznak az igaz, hogy némely esetben csak széldeszkábói, hogy sokba ne kerüljön s azt is úgy, hogy a hosszában egymás fölé szögezett szál deszka között jól át lehet látni. A kerítés oszlopok ferdén elfűrészelt végeire eresznek itt is egyegy deszka szálat szögeznek. A ref. templom és egy elpusztult nemesi kúria telkén az utcza felől még látszanak a hajdani kőkerítés nyomai de ma már senki sem esinál ilyent pedig mindenféle anyag között a legtöbb kövük van. A ház, a melyéképületek s igy az udvar is a teleknek az egyik végét vagy annak egyik sarkát foglalja el. A kapú és az "utczaajtó" ha csak lehet az ilyen telekrésznek a közepe táján nyílik az utczára vagy a patakra, mert sok helyen az alkotja az utczát is. A hői van a ház homlokvége előtt levő kertecske kerítésének folytatása mindkettő. Díszítésükre mondhatni semmi súlyt sem fektetnek, az egész falúban egy újabb utczaajtő félfái vannak tüzes vassal kezdetlegesen kiczirádázva, de az oláh "czinterem" ajtófélfa maradványai már gondosabb díszítésről tanúskodnak. Az utczaajtő és kapufél rendesen fából van s csak nagy ritkán kőből, különben úgy ezek, mint a kapu és utczaajtő milyensége nem annyira a gazda ízléséről, mint inkább vagyoni állapotáról tanúskodik. Igy a szegény ember kapuja ma a régebben divatos sövény kapú és utczaajtő egyszerű, vékony és födetlen kapú és ajtó felekkel, ezeket újjabban a módosabbaknál a léczkapú és deszka ajtó szorította ki s mert kisebb földbirtokos van a legtöbb a lapádi oláhok között, ilyen van a legtöbb. A nagyobb gazdák kapuja a kétszárnyú deszka, vagy újabban a szintén kétszárnyú léczes kapú jobb kivitelű deszka utczaajtóval, a melynek ajtó felei is erősebbek s gondosan vannak födve. A sövény kaput rendesen legalyazott mogyorófa vesszőből fonják a talp és két oldal fából álló keretbe. A talpfa végeit az oldalfák kivésett nyílásaiba erősítik, míg a sövény karóit a talpfa kifúrt nyílásaiba ékelik bele, hogy a kiszáradás után se jöjjenek ki onnan. A fonása nem koszorúnként megy, mint a kerítésé, hanem csak vesszőnkint s az oldalfához érve a vesszőt gúzszsá sodorva azzal körülcsavarják és tovább folytatják vele a fonást visszafelé. A sövény-kaput néha díszítik is felül meg utolsó harmadában befont dült kereszt rácsos betéttel, a mely kétfelé hasított vessző darabkákból telik ki, s igen jól fest. Ha a fonat teljesen készen van a karok mentén helyenként kis horgokkal fogják le a fölső vesszőt, hogy megszáradva a sövény föl ne bomoljon. Az egész sövény-kapú nem magasabb másfél méternél csak az oldalfák hosszabbak valamivel, különösen alul, hogy a talpfa a földet ne érje és a kapú azon forduljon. A sarka és zárja rendesen gúzs gyűrű, vagy kötél darab, a kapúfele sem egyéb izmos karónál, a mit csak úgy leszúrnak a földbe. A sövény utczaajtő mindenben a leirt kapunak kicsinyített mása s rendesen.egy méter széles, míg a kapú minden alakban négy méter. Második és uralkodó typus a léczkapú deszka vagy ritkán szintén lécz utczaajtőval. Az összeállítása ennek is igen egyszerű s igy rendesen maga a gazda készíti épen úgy mint az előbbit és a nyárfa léczeket a melyekből összerakja, mert ezeket csak ritkán helyettesíti vásárolt fenyőfa lécz. A kiskapu alapját az oldalfák véseteibe illesztett 5-7 vízszintes lécz alkotja, a melyeket a középléezhez, vagy attól eldűlő ferde lefutású léczekkel erősítenek meg s az egészet középen egy hosszabb s rendesen felül keresztben végződő, meg egy rövidebb középlécz közé szögezik, a melyek nemcsak a vízszintes léczeket tartják össze, hanem a ferde lefutásnak végződését is eltakarják és lefogják. Néha három pár ilyen középfát alkalmaznak a mikor azután a ferdelcfutású léczek rövidebbek és az előbb leirt elrendezés ismétlődik. Az ilyen kapú utczaajtőját egyszerűen kehevederre szegezett függőleges deszkadarabokbői készítik rendesen. A zárja is régi divatú fazár kiálló lapos fa kilinccsel, de a sarka már vas. míg a kapué itt is gúzs, kötél vagy drót. Ezeken az utczaaj tokon belül rendesen tolózárat is találunk fából, a melyet többnyire csak éjjel használnak, vagy ha nagy ritkán mind elmennek hazulról. A kapú és ajtófelek itt nem nagyon vastagok s csak egyszerűen a földbe ássák le vastagabb faragatlan végükkel, de az ajtófeleknél már küszöb és szemöldök fát is találunk sőt a legtöbb helyen ennek az utczaajtőnak már rendesen négy deszka darabból kezdetleges koporsó födél szerű födele is van az azonban alul és kétvégén nyitott [13. kép és 25. kép felül]. A harmadik kapú alak Lapádon a kétszárnyú deszka kapú a melynek megfelelő keretre függőlegesen szögezett deszkái a közép felé ferdén emelkednek. Alul, felül és az egyik szárnynál középen kívülről tenyérnyi széles pántokat alkalmaznak szintén deszkából, míg a deszkák érintkezési helyét léczekkel födik el. Mindkét szárnyra szintén tenyérnyi széles fedő deszkát szögeznek gondosan a keretre és deszka végekre illesztve. Általában ez a kapú gondosabb munka, s mert alkatrészeit gyalulni is kell a falu valamelyik ácsmesterséghez is értő egyéne készíti el éppen úgy mint az ilyenkor szintén jobbkivitelű deszka utczaajtót, a milyent a mellékelt kép, minden leírásnál jobban tüntet föl. Ezen már széles vas sarok pántokat és sok esetben kulcsos kilincses vaszárat láthatunk a részben díszül is szolgáló nagy lapos fejű szegek mellett, de a régiek némelyikén még ritkái: megtaláljuk azt a rugós fazárat. a melynek tényleg "madzag a húzója", ha nem bocskorszij, a mely egy lukon át az utczára log s meghúzva a reteszt hátrahúzza, a melyet ha a húzás megszűnik az ivben hajlított farugó megint visszavág a zárófa rovásába. Tüzetes leírását pótolja mellékelt rajza [18. kép]. Itt a kapu és ajtófelek vastag cserfa törzsekből vannak már kifűrészelve s alsó felükön díszítettek, inig fedelük a legtöbb esetben négy gula alakú deszkából, vagy zsindelyből a csúcsán fakereszttel [25. kép középen). A legújabb kapu alak úgy Lapádon, mint a szomszéd falvakban, az az alacsonyabb félig deszka, félig lécz kapú, a melyet