Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

PÁLL ISTVÁN: Gróf Eszterházy Miklós kisvárdai uradalmának épületei 1802-ben

tet őröltek) mindegyiket lisztőrlésre használták, s egy malomházat építettek a kerengősátor mellé. Szerkezetük hasonló volt az országszerte ismert több ezer társukéhoz, így itt csupán röviden mutatom be azokat.

12 A járószín (melyet forrásunk kerengő vagy sátor néven említ) általában 11-12 ágasra támaszkodé) ugyanannyi sátorfa alkotta szerkezetű, kerek vagy sokszög alakú, legtöbbször zsindellyel fedett sátorszerű építmény volt, ami helyet adott a malomházban lévő őrlőberendezést áttétellel meghajtó szerkezetnek. E berendezés - a kerengő - "lelke" a középen függőlegesen álló bálvány volt, melynek alsó vége a három darabból álló medvére támaszkodott, s abban vascsap (vas sarok) segítségével forgott. A bálványgerendába alul vízszintesen elhelyezve 11-12 küllői csapoltak, melynek merevítésére a küllőt és a bálványt összekötő 11-12 karfa szolgált. A küllők végeit ívesen hajló, összességükben kört képező talpfák kötötték össze (11-12 darab), melyek külső széléből fafog'ák álltak ki; ezekkel kapcsolódott a kerengő az őrlőszerkezethez. Berencsen és Veresmarton 12-12 kölyűX is feljegyeztek a kerengősátorban, mely valószínűleg a gabonaszemek hántolására szolgált. A kerengősátor melletti, annál jóval kisebb épület, a malomház adott helyet az őrlőberendezésnek. Az adatok szerint valamennyi malomház 4 talpfába csapolt 6-7 szulák közé rakott (tölgyfa)deszka oldalú, egyajtós építmény volt, melyben az őrlőszerkezet kőpadon helyezkedett el. A kőpadra (amit "kűpad tartó járomra" építettek) lépcsőn ("grádics") lehetett fellépni, s így juthatott a molnár a (fenyő)deszka kéreggel védett malomkövek közelébe. Az ezek fölötti fenyődeszka káván és garadon keresztül hullott az oda beöntött gabona a kövek közé. A kövek az orsókhoz és egymáshoz vasalkatrészek segítségével kapcsokkltak (az orsók vaskarikái, korongkarikák, serpenyő, keresztvas, guzsalyvas), ami a fa és kő alkotórészek hosszabb élettartamát, s a sima áttételt voltak hivatva biztosítani. A kőpad szélén a "kű pad karja" védte meg a fent tartózkodót az esetleges leeséstől. A malomház alsó részén történt az őrlésért járó vám kivétele, ezért itt tartották a malomvékát, a köpécét (negyedvékás), a szuszékot vagy a vámos hordókat (rendszerint kettőt), melyekbe fajtánként elkülönítve öntötték a vámgabonát, a kővágó csákányokat (Dombrádon négyet is), a (fenyődeszka) lisztes vagy lisztet tartó ládát, amibe a megőrölt liszt belehullott; Dombrádon egy lócát és egy széket, valamint repedt malomkőre való abroncsot, Litkén egy tej két tekerővel és két kalodát is számbavettek a malomházban. A malmok tetejét (a pátrohairól nincs ilyen adatunk) kettő kivételével zsindellyel fedték. A malomházakra 2000-2800, a kerengőkre 13.000-14.200 zsindelyt szegeztek fel. Kivétel a berencsi "ótska malom", melynek kerengőjére 1000 kéve nádat kötöttek fel (de a malomház itt is zsindelytetőt kapott), s a veresmarti malom, aminek tetőhéjazatát 10 szekér szalmával borították. Egyetlen árendába adott vízimalom tartozott az uradalomhoz (az olcsvai határban állt „Kakuk Imre Oltsvai Lakosnak a

1 Szamos vizén lévő Kompos Malma"), ám ennek értékén kívül (1083 Rfrt 20 krajcár) más jellemző adatát nem közölték. Kisvárdán írtak össze a birtokhoz tartozó egyéb ipari létesítményeket: egy pálinkaházat, egy serházat és egy mészárszéket. Mindegyikük zsindellyel fedett, vályog és égetett tégla falú (a serház tiszta tégla falú) épület volt, ami értéküket is igen megemelte. A pálinkaháznak a méretét is ismerjük, s a felhasznált építőanyag felsorolása alapján valamennyiük közül ez lehetett a legnagyobb épület: 40 000 tégla és 30 000 vályog alkotta a 7x3,5 öl alapterületű kisüzem falát, 19 folyó- és falban lévő gerenda, valamint 14 pár szarufa és 4 gerendából álló fiókszarufák képezték a tetőszerkezetét. Az épület végéhez toldott "moslék tartó rekesz" 6 ágason álló. 3 gerendával és 14 fenyődeszkával készített egyajtós szín volt. A pálinkaház födémét egy ágasával együtt összeírt mestergerenda tartotta, padlását 48 fenyődeszkából készítették. 2 kétfelé nyíló dupla és 1 szimpla ajtó szolgált a ki- és bejárásra. Belső berendezéséhez tartoztak a kemencék. Ezek anyagáról ugyan nem emlékeztek meg az összeírok, ám azt tudjuk, hogy a kemence szájánál 4 vastábla, ,,a' Kemenczéknek szain két sorban végig" pedig 140 font vas helyezkedett el. 35 font vas volt a „kő kéményben" is. A pálinkafőzéshez szükséges egyéb berendezést és eszközt 11 forrózókád, 4 vaskarikákkal megerősített pálinkafőző üst, egy 4 öles tölgyfavályú, 4 tisztáló kétfenekű edény, 2 cserpák, 1 szuszék, 1 tölcsér, négy darab 3 öles moslékos vályú jelentette. Az egész épület a berendezéssel együtt 1378 Rfrt 18 és fél krajcárt ért. A serház 28 000 téglából álló falú, 24 000 zsindellyel fedett épület volt, azonban bővebb, berendezésre is vonatkozó információk nem állnak rendelkezésre. Az összeírt „24 vas pléh melyekkel a' pinczében való valúk vannak meg vasalva" arra utal, hogy az épülethez pince is tartozott; még egy új 4 öl hosszú "válló"-t tartottak említésre érdemesnek. Értékét 504 Rfrt 34 krajcárra becsülték. A mészárszék 6000 égetett tégla és 7000 vályog felhasználásával készült, 8000 zsindellyel fedett 3 ajtós épület volt. Födémét 16 folyógerenda, 24 fenyődeszka és 24 szarufa képezte. Belső berendezéséhez tartozott a 13 tölgyfadeszkából és az alatta lévő 2 ágosra támaszkodó 2 gerendával készített "ölő hídlás". Lakatos, kőműves, ács és asztalosmunkával együtt értéke 273 Rfrt 20 krajcárt tett ki.