Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)
VARGA GYULA: Magtárak a bihari síkság népi építészetében
melyet 1770-ben építettek téglából, bolthajtásos mennyezettel, s eredetileg nádtetővel. Azt is tudjuk, hogy helyén állt korábban a "város pincéje", amelyet a magtár ráépítése után meghagytak "siralomháznak", bár a kismarjai bírók a Bocskai Istvántól 1606-ban nyert pallosjogot ekkor már nem gyakorolták. A magtár ma látható formája 1820 körül alakult ki úgy, hogy az eredetileg egyszintes építményt szélességben 6, hosszában kb. 8 méterrel megtoldották, emeletet húztak rá, s cseréptetővel fedték. Az emeleti rész külön ajtón is megközelíthető volt, melyhez eredetileg fa lépcső vezetett, illetve a falba épített csigarendszer segítségével is fel lehetett emelni a zsákokat az emeletre. 24 Ebben a magtárban tárolták a különböző adóban beszedett terményeket, itt kezelték a város saját termését, ide hozták be a vízimalom vámbevételét, ide futott be az árendába kiadott földek haszna és a terményben kiszabott büntetések. Mindezeket a városgazda kezelte. Ez a magtár már méltán tekinthető elődjének a 19. századi paraszti megtáraknak. A paraszti magtárak mintaképe lehetett a kismarjai református egyház magtára is. mely szintén a 19. század első felében épült (5. rajz). Az egyszintes, de alápincézett épület nemcsak stílusa miatt, hanem méreteinél fogva is még inkább közel állhatott a jobbmódú gazdák igényeihez és elvárásaihoz. A pince és a padlásfeljáró az épület végén volt. 2 ^ A 18. század végétől vidékünkön is szaporodtak az uradalmi magtárak. Ezek közül kevésbé válhatott mintaképpé a monostorpályi Gorovi-féle uradalomban 1822-ben épült kettős "tubus magtár". Ez az akkori idők legmodernebb technikájával épült. Az egyenként 4-4 emeletes "tubusok"-ban a gabona állítólag önmagától cserélődött, ezáltal szellőzött. 2 ' 1 Monumentális méretei miatt nem tekinthető közvetlen mintának vidékünk ma még álló legnagyobb uradalmi magtára, a Hosszúpályiban lévő Zichy kúria majorságában található granárium, mely ugyancsak a 19. század elején épült. De ennek formája, s alapvető stílusjegyei megfigyelhetők a nagyobb gazdák magtárain is ( 17. kép). Erre is jellemző a klasszicizáló stílus, bár hatalmas kettős bejáratát barokkos díszítésű kovácsoltvas rácsozat védte (18. kép). A magtár földszintjén hatalmas munkatér (placc) volt, ahol a magtisztítást, a szállítások előkészítését végezhették, az emeleten pedig a korábban leírt fiókrendszerben helyezték el a gabonaféléket. 2 Ez a szerkezeti séma kicsiben a paraszti magtárakra is jellemző volt, ugyanúgy, mint a szellőzőablakok vaslemez palettái. A ma számbavehető különálló paraszti magtárak tekintélyes részéről kiderül, hogy eredetileg nem magtárnak készültek, hanem csak bizonyos átalakítások után, utólag váltak magtárakká. Ezeknek szembetűnő jellemzője, hogy majdnem mindig két helyiségből állnak, s az egyik helyiségben felfedezhető valamiféle tüzelő, vagy annak a nyoma. Az eredetileg magtárnak épült helyiségekben nem volt szükség tüzelőre. Ebben az esetben két előzmény jöhet számításba. Egyik előzménynek a 18. század második felétől vidékünkön is szükségszerűen elterjedt katonahúzakat tekinthetjük. Tudjuk, hogy a törökök kiűzése után a császári hadsereg továbbra is az országban maradt, s a katonai regimenteket arra kijelölt falukban, városokban táboroztatták. Az ilyen helységekben kötelezően előírták a katonaházak építését, amelyek fenntartásához azután a környező falvak jobbágynépének is hozzá kellett járulni. Tájunkon Derecske volt a legfontosabb táborhely, 28 így itt szinte minden gazdaportán megépültek a katonaházak. A városon átutazóknak ma is feltűnhet még sok portán az utcára háttal álló, kétosztatú nádfedeles házikók sora (20. kép). Igaz, ezek nagyobb része később épült, de formájukban, szerkezetükben az egykori katonaházak emlékét őrzik. Tudjuk, hogy a rendelkezések szerint a katonaháznak két helyiségből kellett állni: egyik a katona, másik a ló számára. Természetes, hogy a katonaházban lenni kellett valamilyen tüzelőnek, ágynak, valamilyen ülőalkalmatosságnak, s ládának. Az istállóhoz villa, lapát, seprű, veder, abrakos láda tartozott. Arról is intézkedett a rendelkezés, hogy a katonaházakat az utcafrontra kell építeni, hogy riadó esetén a katonát gyorsan lehessen értesíteni. Amikor a 19. század második felében a beszállásolások megszűntek, a katonaházakat nem bontották le, hanem a szükségletnek megfelelően átalakították. Sok katonaházból lett kétosztatú "kisház", ahol a legidősebb családtagok kaptak elhelyezést. Néhány nagyobb gazdacsaládnál a legényfiúk kapták meg szálláshelyül az épületnek legalábbis az egyik helyiségét. Legtöbbször azonban sütőház, kamara, illetve magtár lett a katonaházból. Természetesen ilyenkor némi átalakításokat kellett végezni a házon. Néha megszüntették az istálló külön be18. kép. Kovácsoltvas dísz a Hosszúpályiban lévő Zichy-féle magtár kapuján. VARGA Gyula felvétele, 1991.
