Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

VARGA GYULA: Magtárak a bihari síkság népi építészetében

13. kép. Magtár pincével, a házzal szemben, az udvarban. Épült az 1910-es években. Pocsaj. VARGA Gyula felvétele, 1974. mérleg. Régebben a tolósúllyal működő, felakasztható "mázsát" használták, újabban a tizedes mérleg terjedt el. Kell lenni űrmértékeknek is. Nem hiányozhatott a véka, vagy ennek kisebb részei, a hozzá való csapófával. Nem képzelhető el magtár zsákok nélkül. Régen a zsákot maguk szőtték. Voltak durvább, ún. "csalán zsákok", és finomabb sűrűbben szőtt "lisztes zsákok", illetve "korpás" zsákok. A tele zsákok ászokfan álltak a magtár erre kijelölt részén, az üres zsákok - az ugyancsak elmaradhatatlan nagyméretű rostálóponyvával - a mennyezetről függő rúdon voltak elhelyezve. Különben a magtárakban mindazok a konyhai, háztartási tárgyak megtalálhatók voltak, melyekről a kamaráknál szóltunk. Sok esetben itt tartották a hordós káposztát, és a boros hordókat is. Ha több helyiségből állt a magtár, akkor ezek az esz14. kép. Emeletes magtár az utcafronton. Épült 1830 táján. Kismarja. VARGA Gyula felvétele, 1974.