Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

VARGA GYULA: Magtárak a bihari síkság népi építészetében

4. kép. Gazdaház kamarával. Épült 1846-ban. Nagyrábé. VARGA Gyula felvétele. 1991. A különálló magtárak vidékünkön mindig a lakóházak közelében helyezkednek el. Tipikus megoldások: a) a házzal szemben, véggel az utcafrontra (2. a rajz, 5. kép), b) a lakóházzal szemben, az utcafronttól beljebb (2. b. rajz). c) a lakóház előtt, háttal az utcára, tehát a házra merőlegesen (2. c rajz, ő. kép), d) a lakóház végében (2. d rajz). e) szabálytalan alakú udvarokon a lehetőséghez alkalmazkodva, de a fenti alapelvek szerint. A 19. század közepe óta az eredetileg is magtár célra készült épületek legtöbb esetben téglából épültek, cserép tetővel. Padlásuk is legtöbbször deszka, padlózatuk szintén deszka, vagy tégla, melyet újabban lebetonoztak. Mindezt azzal magyarázzák, hogy csak így lehetett a magtárakat tisztán tartani, s védekezni a rágcsálók 5. kép. Magtár pincével, véggel az utcára. Földes. DÁM László felvétele, 1987.