Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

ciói. VAHOT Imrének a múlt század közepéról való Kecskemétről szóló ismertetésében közölt konyhaábrázolás értékes dokumentum a középpadkás tűzhely meglétére, a módosabb lakóházakban (11-15. kép).

l0s A lakóházak szobáiban kétféle kemencét használtak ebben az időszakban. Rendszerint az első szobába került a díszesebb "kályhás kemence", míg a másik szobába a sárkemence. A városi házakban cserépkályhákat raktak össze. Számos adatot találtunk erre vonatkozóan a körösi számadáskönyvekben. Ezekből kiderül, hogy a kályhaszemeket a pesti vásárban vagy Kecskeméten vásárolták a 18. század második felében."

19 A szobákban Kőrösön általában zöldmázas "kályhás kemencét" készítettek, mint a másik kél városban is, Kecskeméten és Cegléden.

111

' A fekete kályha is előfordul Nagykőrösön: a „Pesti Vásárban vásároltattunk 6. Kemenczének való fekete kályhákat 6.85" - jegyezték fel a város számadáskönyvében 1724. augusztus 25-én.

111 Ezek a cserépkályhák minden valószínűség szerint szögletes építmények voltak, amit egy kecskeméti példával igazolhatunk. A város 1858-ban vásárolt egy rangos embertől „egy még kevésbé viselt, 's több éven át használható zöld cserép táblás kályhát".

111 A kályháskemencéhez padot készítettek ülőalkalmatosságul: „A' második szobában vagyon Kájha Kementze a" Kementze körül pad" - jegyezték fel szintén Kecskeméten 1836-ban egy hagyatéki leltár készítése alkalmával.

113 Az idézett forrásban szereplő "vas kemencze" vagy vaskályha terminológia jelzi, hogy a 19. szazad elején a vasipar fellendülésének eredményeként - már korszerűbb tüzelőberendezés is megjelent a lakóházakban, de ennek általános használata csak a század legvégén, a századelőn valósult meg. A lakóház második szobájába rendszerint karóvázas, vályogból, sárból készített kemencét raktak. Az inventáriumok bizonysága szerint "földből való jó kementze" volt, amelyet - "Banya kemenzének" is neveztek a kecskeméti adatok szerint."

4 Nagykőrösön még századunk első felében meglévő szobai "búboskemencét" "banyakemence" néven is ismerték. E kemencék kör alaprajzú, csonkakúp alakú építmények voltak, padkával és suttal. Ehhez hasonló kemencetípus a korábbi évszázadokból is ismeretes Nagykőrösön. A város számadáskönyvébe 1757. december 26-án tett bejegyzés szerint „Korsos János egy föld Kemenczét csinált a Városi Vendég fogadóházban", melyért 85 dénárt fizettek.

116 A nagykőrösi ház fejlődésében a negyedik szakasz kezdetét a 19. század végétől számíthatjuk, amikor Nagykőrösön - akárcsak Kecskeméten vagy Cegléden, s más helységekben - építési szabályrendeletekkel kívánta a városi hatóság a tűzbiztonságos, egészséges és egyben mutatós épületek építését szorgalmazni. A vastag falú, tagolt, díszes homlokzatú, stukatóros mennyezetű, magasfalú padlástérrel rendelkező, farazatos tetőzetű házak építése vált divattá, amely a társadalmi rang, vagyon kifejezője is volt egyben. A magas belvilágú épületek tüzelési rendszere átalakult. Jóllehet a szobakonyha-szoba alaprajzi elrendeződés megmaradt továbbra is, a konyha főzőhely funkciója megszűnt (az alsókonyhába kerül). A szobaszám növekedett a folyosó végébe épített kis helyiséggel (8. kép). Egyedi fűtésűvé váltak a helyiségek. A cívisházra rendszerint két cilinderkémény került. Egy kémény kettő vagy három szoba fűtését is szolgálhatta. Ezekbe a szobákba magas, négyzet alaprajzú, barna, zöld. zöldessárga, sárga "kályhás kemencék" azaz cserépkályhák kerültek. Az új, impo. ttn 13. kép. Eklektikus stílusú lakóház tervrajza 1901-ből