Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 7. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1991)

NOVÁK LÁSZLÓ: A nagykőrösi ház a 17-19. században

10. kép. A lakóház alaprajza. A metszetrajz az átalakítást ábrázolja: a karó- vagy nádvázas régi mennyezetet a magasított, deszkafödémzet váltotta fel 1891-ben (rekonstrukció) A lakóház fejlődésében harmadik szakasz a 18. század közepétől, a 19. század második feléig tartó időszak. Már többszőr hangsúlyoztuk, hogy a rendszeres gyulladások, kisebb-nagyobb tűziveszedelmek következményeként hatóságilag szorgalmazták a tartósabb vályogés téglafalak mellett a téglaboltozatos, "kőkéményes" konyhák építését. Mivel még a 19. század első felében is rendre közhírré tétettek a hatóság intelmei, bizonyság arra, hogy az egész várost illetően csak lassan jutott érvényre a szabályrendelet. Elsősorban a vagyonosabb, anyagilag tehetősebb családok - köztük a kisnemesek igyekeztek korszerűbb, tűzbiztonságosabb házakat építeni. A konyhai tüzelőrendszer fejlődése összefüggésben volt a falazat és a födém szerkezetével. Vastag, erős falat építettek, s a mestergerendát meghosszabbították a >1 r. 11. kép. Nagykőrös Pótharaszt pusztáján álló csárda átépítési tervrajza 1898-ból Együtt ábrázolják a középpadkás, téglaboltozatos konyhát a kaminnal