Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

A szabadkéményes konyha tüzelői A 19. század végén, amint az a néprajzi atlasz anyagából is kitűnik, a dél-dunántúli konyhák legnagyobb részében az alacsony (100-120 cm magas), vályogból vagy téglából falazott, hasáb alakú sütőkemencéket használták. Elődeit ott találhatjuk a 18. századi nemesi házak szabadkéményes konyháiban, a válaszfalak mentén húzódó főzőpadkákkal és az ide néző szobai fűtőnyílásokkal egyetemben.

211 Ez a kemence eredetére nézve a tervezett konyhák eleme. Paraszti használatáról először a 18. századi kamarai tervek alapján készített telepes házakból tudunk, amelyeket a Dél-Dunántúl keleti felén is megvalósítottak.

212 A szilárdfalú építkezésre korán áttért területeken a múlt század közepén már ilyen sütőkemencéket találunk, így Baranya nagy részén, KülsőSomogyban, Drávaszögben és a Sárközben.

213 De a század második felében terjed Ormánságban is, különösen a keleti településeken. Vajszlón a visszaemlékezések szerint 1870 körül kezdik építeni.

214 A múlt század végétől bekerül a somogyi faházak egy részébe is,

215 de itt nem tudja egészen kiszorítani a boglyakemencét. A 20. század elejére lényegében a Dél-Dunántúl egész területét uralja, a Duna menti, alföldi jellegű, kemence nélküli konyhák kivételével. Amint a főző tűzhelyek bemutatásánál láttuk, a szoba megjelenésével legtöbb helyen gyarapodott a tűzhelyek száma. Télen rendszeresen a kályha szája előtti padkát használták. A régi, alacsonyabb (középen vagy sarokban elhelyezkedő) tűzhelyen, valamint a sütőkemence szájánál húzódó padkán inkább csak nyáron és nagyobb vendéglátás alkalmával főztek. Az új, asztalnál alig magasabb kemence teteje kiválóan alkalmas volt a főzésre, ezért nyárra ide került a tűz helye, különösen ott, ahol korábban is tüzeltek a konyhai kemence szája előtt; szinte egész Baranyában, Zselicben és Délkelet-Zalában.

216 A konyhai tűzhelyek használatának változása a kákicsi szájhagyományban a következőképpen jelenik meg: a „legrégibb" tűzhely a konyha közepén volt a földön, de főztek a falmelletti sárpadkán is a szobai búbos szájánál. Ezután a konyha közepére került a sütőkemence, s ettől kezdve annak a tetején tüzeltek.

217 A konyhai lapos téglakemence sütőfclülete sokszor a padlón volt. Az ilyen kemence különösen alacsony. A 5. térkép. Konyhai kemencék a 19. század végén