Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon
szerű füstös házsorok" álltak. 122 Hasonló helyzetképet fest GÖNYEY Sándor Zselicből és Belső-Somogyból a múlt század derekáról. Csökölyben az 1850 körül született adatközlők elmondták, hogy gyermekkorukban „Voltak . . . egysejtű csak füstöskonyhából álló házak, melyekben sütőkemence volt, de olyanok is, melyeknek sütőkemencéje künn volt az udvaron". 123 Ezekről az évekről a szennai öregek úgy számoltak be, hogy,,. . .sok ház volt, amelyek egyetlen helyiségből állottak, és ebben lakott az egész család. . ,", s ezeket a „konyha szobák"-at célúnak hívták. 124 Egybehangzanak ezzel a levéltári följegyzések is. (Balaton) Endréden például 1853-ban egy szőlősgazda hagyatéki leltárában szerepel „Egy roszház szoba és konyha egyben" 125 , Nemeskisfaludon 1854-ben egy 2 hold szántóval és 1209 D-öl szőlővel rendelkező lakos hagyatékában írtak össze konyhából és kamrából álló házat. 126 A 18. századtól több levéltári adat tanúskodik a füstösház somogyi használatáról. Elsősorban az uradalmak alkalmazásában lévő pásztorok és cselédek lakásai ezek. Nagyszakácsiban 1763-ban például egy kanásznak „füstös háza és kamrája vagyon". 127 Thulmon Pálné birkás háza Gombéin „konyhá"-ból és sározatlan kamrából áll 1765-ben. 128 Ugyanitt, ugyanekkor összeírtak egy „négy derékbul álló" sövényfalú cselédházat, amelyben három füstös konyha van, a .,. . .negyedik most épül kálhás szoba lészen." Az alsóbogán uradalomban 1784-ben szintén egy „régi rozzant három füstös konyhából és fábul épített cseléd ház"-at inventáltak. 129 Mindezek a 18-19. századi példák a füstösházak fönnmaradását bizonyítják. Azonban velük szemben a szobáról szóló adatok nagy tömege jól mutatja anakronisztikus voltukat, különösen a 19. század elejétől. Ekkor már csak a társadalom peremén élő rétegek őrizthették. 13 " Szennán például a szájhagyomány az 1860-as éveket megelőző időből 5-6 füstösházról emlékezett meg. 131 E századunk fordulójától kutató néprajzosok között nincs szemtanúja és a szűkebb Dél-Dunántúlon nem maradt fönn ilyen épület. Annál több megfigyeléssel és tárgyi bizonyítékkal rendelkezünk a füstöskonyhás házról. A füstöskonyha Ha a meglehetős biztonsággal rekonstruálható 19. századi állapotokat tekintjük, a füstöskonyhás házakat mind a négy dél-dunántúli megyében megtaláljuk. Zala megyében 132 lényegében a múlt század végéig minden faluban fellelhető. Hasonló a helyzet Somogy megyében is. A „Somogyi Magyar" 1822-ben füstös konyhájában főzi sovány ételét, amint arról APÁTI KISS Sámuel beszámol. 133 A múlt század derekától gyarapodó táj- és népismertetések arról tájékoztatnak, hogy Zselicben és általában az egész megyében a házak kémény nélküliek. 134 Ekkor még a faépítkezéssel hamar fölhagyó Külső-Somogyban is sok a füstöskonyhás lakás. Ságváron például egy negyed telkes gazda házát füstös konyhával, szobával, kamorával és istállóval vették leltárba 1853-ban. 135 JANKÓ János a Balaton melléken a századfordulón még javában tanulmányozhatta az ehhez hasonló hajlékokat. 136 Az 1900-as évek elején Keszthelyen is akadt néhány füstöskonyhás ház, nem is eldugott helyen, hanem a Balaton utcában. 137 Saját helyszíni gyűjtéseink szerint Bálványoson egypár füstöskonyha az 1920-as években is használatban volt. A 20. században azonban lassan az elmaradottság jelképévé válik. A lenézés csendül ki a zselici szólásmondásból is: „. . . ajtó a kéménye és a füst ott jár ki, ahol a menyasszony." 138 Kevésbé ismertek a baranyai füstöskonyhák, bár a múlt század közepén készült megyei leírások sorra beszámolnak róla. HAAS Mihály és HÖLBLING Miksa a kémény nélküli házakról több helyen megemlékezik; leginkább a magyar és rác falvakban. 139 A német és Duna melléki magyar házak tapasztalataik szerint mind kéményesek. Pécsvárad vidékét HÖLBLING úgy mutatja be, hogy a „Kéményes házak sem hiányoznak ugyan, de a kéménytelent még is csak jobban szeretik, . . ." 14(l Közismert, hogy füstöskonyhás talpasházak voltak Baranya somogyi határán, a Szigetvidéken, 141 valamint az Ormánságban. Az utóbbiról KISS Géza a múlt századi viszonyokat fölidézve azt írja, hogy: „Akna (kémény) nincs. Földig áll a füst s húzódik lassan a kitárt 11. kép. 1843-ban épült talpasház alaprajza két konyhával. Csököly (Somogy m.), Dózsa Gy. u. 64., 1972.
