Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

századból. A szőcsényi kupák vörös festésűek voltak, a bodrogiak zöld mázasak. A kályhák korabeli formáját nem ismerjük, csak következtetni tudunk rájuk, részben az etei rekonstrukciók, részben a külföldi párhuzamok alapján. A bögrés kályha alakjáról a legkorábbi információkat a konstanzi és a zürichi képi ábrázolásokból ismerjük 1300 körűiről. A zürichi címeres levélen kétrészes, alacsony padkán álló kályha látható, melynek testét és félgömb alakú tetejét bögresorok alkotják.

34 Ugyanilyen típusú a konstanzi freskón megörökített kályha is, de rangosabb: három részre tagolt, és lábakra emelt.

33 A 17-18. századi tiroli és felső-bajorországi kályhás kemencék kétféle formát mutatnak. Részben nyeregkemence alakúak, részben hengeres felsőrésszel rendelkeznek. A korai példányok mindkét esetben szögletes, „kályhátlan"" tűztérrel és bögrével kirakott felső idommal készültek. Az etei ásatásból úgy tűnik, hogy területünkön mindkét formaváltozat előfordult. Ezekben a szerkezetekben még nincs sarokcsempe. A bögrés kályha egyes késői utódait még a 19. században is megtaláljuk Tirolban, Szlovéniában, Zumberakban, Horvátországban.

36 Fölépítményük alig tagolt csonkagúla alakú. A 15-16. század fordulójától ismerjük a nálunk is korán népszerűvé vált négyszögletes, mély, tál alakú szemekből rakott kályhákat. A legkorábbi ábrázolások, így egy 1488-as müncheni fametszet és egy 1510-es augsburgi címerkép alacsony padkára helyezett, tagolatlan, hengeres, magas építményt mutatnak.

37 A 17. századtól a szögletes kályhafiókok főleg Tirolban és Felső-Ausztriában terjedtek el.

38 Az ilyen kályhák többsége zöldmázas cserepekből áll, leginkább négyzetes tűzterű, hengeres felsőrésszel. A felső-ausztriaiak között a 18. századig gyakoriak a mázatlan, grafitos szemek, ennek analógiáját a Dél-Dunántúlon Kaposváron és Somogyvároii tárták föl a 15-16. századi településrétegekben.

39 Zöldmázas változatai a 19. században kedveltek Lausitz, FelsőAusztria, Szlovénia, Szlovákia és Drezda körzetében. Ekkortájt Felső-Bajorországban és Thüringiában már leginkább csak a díszesebb, alul kubikus, felül hengeres, párkányos, koronás, zöld mázas kályhák vannak használatban.

40 Az utóbbiak között nagyon sok a mázas, díszes kályhacsempe, azonban határozottan kiválik közülük egy igénytelenebb változat, amely paraszti használókra utal. A középkor végén és az újkor elején már gazdagabb információkkal rendelkezünk a kályha - s vele a füsttelen szoba - falusi elterjedéséről. De továbbra is gondot jelent a paraszti és nem paraszti anyag elhatárolása, lényegében egészen a 18. század végéig. 6. kép. Szobabelső zöldmázas kályhás kemencével Berzencén (Somogy m.) 1933-ban. ÉBNER Sándor felvétele