Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

ZENTAI TÜNDE: A lakóház tüzelőberendezésének és füstelvezetésének alakulása a Dél-Dunántúlon

A tüzelőberendezések korai története Az Árpád-kori lakóépítmények legáltalánosabban használt tüzelője a kemence, amellyel a magyarság már a Don-vidéki levédiai szálláshelyén megismerkedett, és amit a honfoglaláskor a Kárpát-medencében is megtalált.

1 Mindemellett ebből a korból nyílt tűzhelyes házak is felszínre kerültek. A Dél-Dunántúlon csak tűzhelyeket találtak a fonyódbélatelepi

2 9-13. századi talpas házakban. A négy ház közül az egyik fapadlóján tapasztott, a másikén kövezett tűzhelyet tártak föl. Ezek a tűzhelyek a ház sarkában helyezkedtek el. Zalavárnál, Kövecsesen* a 9. századi, szláv típusúnak minősített gödörlakásokban a bejárattal szemközti szögletben kőtűzhelyet bontottak ki. Zalaszaboron

4 egy „kőtűzhelyes" boronaház helyét tudták meghatározni a 9. századból. Pécsett az Irgalmasok terén" a legkorábbi Árpád-kori településrétegben egy olyan 420x410 cm-es lakógödröt tártak föl, melynek a közepén nyílt tűzhely volt. A házacskához szabadtéri kemence tartozott. Zalavár-Rezesen

6 a kora Árpád-kori veremházak között tűzhelyesek is voltak. A Tolna megyei Etén egy 13. század második felére keltezett ház hátsó rövid végében 40 cm magas padkán két kis kerek tűzhely került napvilágra, ami arra vall, hogy a tűzhelynek még nem mindig volt kötött helye. Másutt is előfordult, hogy a lakótér több helyén találtak átégett foltokat. Az egykorú. Szent Margittal kapcsolatos tanúvallomások jegyzőkönyvéből (1271, 1276)

8 egy pécsi egyházközösséghez tartozó faluban, Szentegyeden vagy Szentgyörgyön ugyancsak a tűzhely változó helyére következtethetünk. Szent Margit korai legendájában (1300-1320) viszont a ház közepére rakott 1. kép. 12-13. századi földbe mélyített ház, észak-keleti sarkában vájt kemencével. Balatonszentgyörgy (Somogy m.), MÜLLER Róbert 1972. 198. után tűzhelyről emlékeznek meg. - A kemencés házaknál, ha van külön tűzhely, az leggyakrabban a kemence szájánál található. A csak tűzhellyel rendelkező lakások mellett a DélDunántúlon is fölényben vannak a kemencés házak. A belső kemencék mindkét alaptípusa előfordul. A korábbinak tekinthető épített kemence a népvándorlás korától jelen van a térségben.

y A Somogy megyei Kerekiben

w a 9. századi avar település 6-os számú házának sarkában bontottak ki egy kerek, agyagba rakott, kívül is tapasztott kőkemencét. Hasonlóképpen kőből készült a 9. századi vörsi

11 avar ház kemencéje, mégpedig kötőanyag nélkül. Alakja négyszögeletes volt, két hátsó oldalával a lakás gödör falára támaszkodott, tetejét nagyobb lapos kő hidalta át. A kora Árpád-kori malomi (Baranya m.)

12 házakban a bejárattal szemben lévő sarokban sárból épített, kövezett aljú kemencéket tártak föl, köztük volt kerek és volt négyszögletes sütőfelületű is. A 11-13. századból származó túronyi (Baranya m.)

13 háznak kerek kőkemencéje volt a ház rövid végén, a bejárattal átellenben. Kötőanyagot nem fedeztek föl a kövek között. Tapasztott feneke 7 centi vastagon átégett. Hasonló kökemencéket a Dunántúlról még Várpalotáról, Esztergomból, Visegrádról ismerünk.

14 2. kép. Az 1629-ben leégett Ete (Tolna ra.) mezőváros helyén föltárt kéthelyiséges ház döngölt alapjai és tüzelőberendezése 1935-ben K = kamra, SZ = szoba, P = padka, t = tűzhely, a = ajtó, b = bögrés kályha (CSALOGOV1TS József 1937. 327. után)