Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei

kó . . . mit eingegrabenen Säulen, die Wände mit Ruten ausgeflochten, und verkletschet ... in jetzigen Wert . . . 185." 24. B. NAGY Margit 1971. 50-53. 25. KISS Kálmán 1878. alapján; SOLTÉSZ János 1902. további három falu, Kishódos, Kis- és Nagypalád egyházi faépületeit említi. 26. A gazdasági és egyéb melléképületek között bizonyára még nagyobb számban voltak faszerkezetűek, de ezekre a korabeli tudósítások még kevesebb figyelmet fordítottak, mint a lakóházakra. 27. A boronafalas építésmód területünkön sohasem volt elterjedt, már a természeti viszonyok miatt sem (helyben csak keményfa állt rendelkezésre). A kutatások során mindössze két boronafalú épület, két disznóól került elő (Mitotan és Kispaládon), ezek is pallóból vannak összeróva. A boronafal helyi elnevezése rótt fal, de ritkaságára jellemző, hogy CSÜRY Bálint 1935. sem említi (A „borona" szó előfordul, de „deszkakerítés, palánk, palánk deszkázata" értelemben). Botpaládon úgy tudják, hogy a rótt fal német szó! 28. Előfordul a kezdetleges, mcgmunkálatlan ágasfával (és ezen a vidéken szokatlan, szelemenes tetőszerkezettel) készülő faváz is. Egyszerű színek, fészerek, takarmánytárolók épülnek még ma is így (GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 86.). 29. A Szilágyságban a múlt század közepéig ugyanígy építették a házakat, nyomait ismerjük Szabolcsban is, az itt gyakori karóvázas (mereglyés) falszerkezet pedig tulajdonképpen a cölöpvázas egyik válfajának tekinthető. (KÓS KárolySZENTIMREI Judit-NAGY Jenő 1974.; SZABÓ László 1968.) 30. Ez természetesen csak a lakóházakra vonatkozik, amelyek a vizsgált területnek különösen a déli, délnyugati részén már teljesen átépültek a század első felében. Olyan, egyébként a hagyományokat erősen őrző, és az ötvenes évek közepén részletesen megvizsgált faluban, mint Vámosoroszi, már egyetlen favázas lakóházat sem sikerült találni. 31. A csűrök szerkezetének részletes ismertetését lásd. GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 65-69. Az eredeti cölöpvázra mutat az a jelenlegi gyakorlat is, hogy az oszlopokat különálló betonalapokra állítják (csűrök még napjainkban is épülnek). 32. Vö. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 65. 33. Természetesen nem lehetetlen, hogy korábban voltak cölöpvázas fatemplomok is. Érdekes, hogy éppen az újabb haranglábak között találhatók cölöpvázas szerkezetűek is (6. kép). 34. Beregben a tarpai és a barabási kőbányából, korábban a vámosatyai Büdi-vár omladékaiból termelték ki az építkezéshez használt követ. 35. ERDÉSZ Sándor 1983.; PAPP Zoltán Sándor 1975. A lábasház valamikori léte elfogadható, de az, hogy a lábak helyszínen levágott élőfák voltak, teljesen valószínűtlen, hiszen a házakat nem az erdőben építették. 36. GILYÉN Nándor 1959.; ERDÉSZ Sándor 1967.; GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975.; FÜZES Endre 1984. 37. KISS Kálmán 1878. 509. 38. LEHOCZKY Tivadar 1881. III. 303. 39. PALÁDI KOVÁCS Attila 1969.; GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 84. 40. A fatornyok, fatemplomok építői is parasztácsok voltak, legalábbis már a 18. században. Például Kakuk Imre, aki ismereteink szerint legalább négy jelentős fatornyot (Lónya, Vitka, Gemzse, Jánd) és egy toronysisakot (Matolcs) épített a század végén, a feljegyzések szerint „jándi paraszti lakos". (DOMANOVSZKY György 1936. 77.; GILYÉN Nándor 1986. 61. jegyzet) 41. A tetők Szatmárban és Beregben kontyosak voltak. Oromfalas tetőt a német telepesek (pl. Zajtán) építettek, ennek a neve hsvábos tető. A csonkakontyos-csonka oromfalas. félsvábos - tetőforma csak a múlt század végén kezdett erőteljesen terjedni. 42. MÉSZÖLY Gedeon 1954. 43. KISS Kálmán 1878. 44. SZABÓ László 1968. 45. PAPP Zoltán Sándor 1975. 226. ; lásd még a 27. jegyzetet. 46. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 76. 47. GILYÉN Nándor-MENDELE Ferenc-TÓTH János 1975. 84-88. 48. BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 76., 83. 49. A múlt század közepe táján épült kisnemesi házaknak sincs mindig tornáca, a zsellérek házai pedig még századunkban is gyakran tornác nélkül épültek. 50. Vö: BARABÁS Jenő-GILYÉN Nándor 1987. 110. 51. A helyszíni adatgyűjtést a szerző 1955 és 1973 között végezte. A közölt fényképeket és rajzokat a szerző készítette, az első kép kivételével, amelyet a Hadtörténeti Levéltár bocsátott rendelkezésére.