Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei
funkcionális okkal magyarázható. A termény tárolása ugyanis teljes szárazságot követelt, amit úgy tudtak elérni, hogy az épületet kissé megemelték, és a deszka padlót a talpakra fektetve, tökéletes szellőzést biztosítottak (14. kép). A gabonás kamrákról egyébként itt részletesen nem szükséges szólnunk, erre vonatkozóan bőséges irodalom áll rendelkezésünkre. 36 A kis alapterületű, fatalpas, favázas építmények nincsenek a szokásos értelemben helyhez kötve, hanem különösen ha kis alapterületűek - szükség esetén bontás nélkül áthelyezhetők. Ennek legjobb mai példái a gabonás kamrák, de a történeti források sok olyan esetről is tudósítanak, amikor fatornyokat toltak új helyre. Győrteleken például a Szamos veszélyeztette a régi templomot, ezért kénytelenek voltak a folyótól messzebb egy újat építeni. A tornyot azonban megtartották és „hengereken görgették 305 ölnyi távolból az új templom elé". 37 Hasonló eset történt Tivadaron is, ahol a hagyomány szerint négy ökörrel vontatták a tornyot a Tiszától az új templom mellé. Sokkal gyakoribb volt a gabonás kamrák elhúzása. Erre öröklés, vétel adott elsősorban okot, de sok esetben csak a telken belül vontatták megfelelőbb helyre. Vámosorosziban Kiss Gyula (Kossuth utca 19.) kamráját anyósa kapta hozományként a század elején. A szülők portája kb. 500 méterre esett a kamra jelenlegi helyétől. Az emlékezés szerint nagy esemény volt a faluban a kamra átvitele. Sokan jöttek rokonok, ismerősök 14. kép. Gabonás kamra (Vámosoroszi, Petőfi u. 16.) 13. kép. Talpas faváz, vályog kitöltő fallal (Botpalád, Fő u. 18.) segítségbe, „nem fizetésért, hanem csak pályinkát meg kosztot kaptak". Görgőfákat illesztettek a talpak alá, majd kiszedték az épület alól a tuskókat, köveket. így az egész épület a görgőfákra nehezedett. Ezután óvatosan, csapófákkal nyomták odább, miközben mások a hátsó, feleslegessé váló görgőfákat mindig előre hozták. Mikor megérkeztek a kamra új helyére, ismét elhelyezték az alapot adó tuskókat, köveket. A munka a nagy távolság miatt két napig tartott és természetesen az áldomás sem maradt el utána. Hasonló esetekre sok faluban emlékeznek. Szatmárcsekén Tyukodi József (Petőfi u. 39.) kamráját a hagyomány szerint a múlt század hatvanas éveiben höngörgették ide, szintén hozományként. Száz évvel később az épülő új ház útjában volt, ekkor már traktorral húzták néhány méterrel arrébb. A hányatott sorsú épület végül 1970 körül a tűz martaléka lett. A favázas épületeket sokszor nagy távolságra is elszállították. Ilyenkor természetesen nem az előző módszert alkalmazták, hanem az épületet lebontották, és új helyérc szállítva a favázat, a mester újra felépítette. A jándiak például 1792-ben Parasznyának adták el fatornyukat. 38 Sok lakóház, gazdasági épület faanyaga is régebbi épületből száramazik. Ez a módszer természetesen a cölöpvázas épületek áttelepítésére is alkalmazható. Tiszakerecseny házai például legnagyobbrészt a Tiszántúl veszélyeztetett Ócskafalu házainak faanyagából épültek fel. Tiszabecs régi, a folyó által elhordott Fő utcájának házai is az árvédelmi töltés védelmében nyitott új utcában épültek újjá. Az istállók többsége ma már nem faszerkezetű, de a megmaradt régi példányok általában talpra épültek, lényegében a lakóházzal teljesen azonos módon (15. kép). Fatalpra emelt szerkezetek még a Tiszaháton és Beregben a mozgatható tetejű szénatartó aborák (16. kép) és igen gyakran a fedeles kiskapuk (17. kép) is. Az aborákkal kapcsolatban szintén csak az irodalomra utalunk 34 .
