Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

GILYÉN NÁNDOR: A szatmári és beregi favázas építkezés emlékei

vontakozó, minket elsősorban érdeklő részeletet. Olcsvaapátiban pl. 1801-ben a „fundamentumon épült, tapaszos" (tehát a talpas favázas tapasztott sövényfalas) templom helyett új téglatemplomot építenek, Császlón, Tiszaviden is mind az új, mind a régi templom paticsfalas (tapasztott sövényfalas) volt. Ebből azonban nagyon keveset tudnánk a régi szatmári és beregi fatemplomokról. Szerencsénkre két épület, a mándi és a tákosi (az egyik Szatmárból, a másik Beregből) nem esett áldozatul az újítási láznak, amely különösen a fatemplomok esetében volt erős, mivel azt a szegénység, elmardottság jelének tekintették. A két épület lényegi hasonlósága, és más templomok ismert adatainak - az említett szűkszavú szerkezeti, valamint az egyéb, pl. alaprajzi leírások - egyezése alapján joggal feltételezhetjük, hogy ezek jól reprezentálják ezt a múltban általános típust. Sőt, valószínűleg nemcsak a 18. századi, hanem az ennél korábbi épületeket is, mivel számtalan megoldásuk (alaprajz, tetőszerkezet, ablakok, stb.) a gótika továbbélését mutatja.

15 A mándi templomot 1974-75-ben szakszerűen lebontották és 1975—77-ig a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban rekonstruálták, így szerkeze4. kép. A mándi fatemplom bontás alatt