Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALASSA M. IVÁN: Az Alsó-Garam menti magyar falvak települése, építkezése és lakásberendezése

40. kép. Szabadkémény téglából - Bény 41. kép. A vindóflis kemence kéménye - Szőgyén A századfordulón már a vályogból készült szögletes kemencét használták. Ezeknek a kemencéknek is készítettek aljat, általában vályogtéglából. A kemence fenekét téglával bélelték ki. A másik megoldás az volt, hogy „. . . üvegeket összetörtünk, olyan apróra, és azt beleterítettük. És akkor arra rá a sárgaföldeX szépen, azt az agyigos földet, akkor áztat megpuhítottuk, meglocsoltuk egy kicsik, akkor azt olyan jó lapos mosófával kivertük, akkor megint terítettünk rá földet, akkor megint jól lepacskoltuk" (Bart). Az olyan kemence, melynek fenekében üvegcserép volt, jobban sütött, jobban tartotta a meleget. A szögletes, szobában álló kemence fala általában egy sor vályogtégla volt, és ezt tapasztották be kívülről-belülről. Az ilyen kemence mellett is ott volt a szurgyik. A szobai kemencék szája a konyhába, a tüszélre nyílott. A kemence szája előtt tívő volt, mely a kemence szájával egyezően félkör alakúra, általában agyagbői készült. Később bádogból is csináltak r/vöket. A századforduló körül, illetve azt követően, mikor a tüszélen, a szabad tűzön való főzés kezdett megszűnni, a szobában is megjelent afődspórhelt. Ezt az ajtó mellett a kemence mellé építették, vasplatni volt rajta. A kemence kiszorulása után egy ideig ezek bent maradtak a szobában fűtő és főző alkalmatosságnak. A fődspórhelíeket az 1920-as évek közepe táján szorította ki a szobából a csikóspórhelt. Természetesen mindez a lakószobára vonatkozik. Ott, ahol első- és hátsó ház is volt, az elsőházban a századforduló körül megszűnt a kemence, és ezután már legfeljebb alkalmi tüzelőberendezések voltak bennük. A századfordulótól kezdődően, az első világháború után a kenyérsütő kemence szinte kizárólagos érvénnyel a konyhába szorult ki. Ez a füstelvezetés módját is megváltoztatta, kialakultak az ún. vindóflis konyhák. Az ilyen helyen a konyha szoba, vagy lakószoba felőli sarkába egy úgynevezett vindóflit építettek. Ez lényegében egy nagyobb méretű mászókémény, az aljában helyezik el a kemencét. A korábbi álló kemencék fekvővé válnak, első, a vindófli ajtaja felőli részük szögletes, hátsó részük boltozatos belvilágú. A vindófliba torkollik a szobai tüzelőberendezés füstnyílása is. A padláson a vindófli a szabadkéményhez hasonló, csak annál kisebb méretű bolthajtással sípkéménnyé szűkül össze. A vindófli általában a harmadát foglalja el a konyha hátusló részének, de a felénél soha sem nagyobb alapterületű. A vindófli kemence feletti részét télen füstölésre is használták, és használják. Ilyenkor nem fűtenek be a kemencébe, csak a szája előtt tüzelnek. Ajtók, ablakok A ház építésének befejezéséhez tartozott az ajtók, ablakok elhelyezése. Ezt sokszor csak a tető elkészülte után rakták be az épületbe. A vertfalnál azonban már lehetőleg a tetőszerkezet felrakása előtt ki kellett vágni a leendő ajtók, ablakok helyét. Az ajtók, ablakok kivágása nem a faltömők munkája volt. Vagy az ács csinálta ezt embereivel - ha az épület egészére szerződött - vagy a kőműves, ha az ács csak a tetőt készítette el. A fal kivágása ugyanazzal az élesre fent ásóval történt, mint amivel a falat lepueolták. Ajtónak rendszerint méteres nyílást vágtak. Ablaknak, ha egymás mellett volt közvetlenül a kettő, akkor egyszerre, egy nyílást vágtak ki (ez az utcai homlokzaton és a