Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

CSURAKOVA, NATALJA: Az Arhangelszki Állami Faépítészeti Múzeum

10. kép. Hombár-sor a Pinyega tájegységben 11. kép. 19. századi vízimalom a Kargopoli járás Sirjáha falujából dencéjében, a Kargopoli járás délnyugati részén gyakori, hogy a falvak nem a víz, azaz a tenger, folyók vagy a tavak partjára települtek. Ez a településforma az OroszÉszakon máshol ismeretlen. A tájegység egy kötetlen, szórvány elrendezésű településszerkezetet mutat be. Ez a régi településforma Északon ma már sehol sem maradt fennt. A házak építése teljesen tetszőleges, nem igazodnak sem az útvonalhoz, sem a víznyerők partjához, és egymás között sincs kölcsönös telepítési viszony. A Kargopol vidék sajátossága, hogy majdnem a 20. század elejéig fennmaradt az úgynevezett fekete-fűtés, azaz a füstösház. A kargopoli fekete házak mennyezete trapéz keresztmetszetű, alatta gyűlik össze a füst. A falak mentén embermagasságban széles polcok húzódnak, ezek akadályozzák meg a mennyezet alatt hömpölygő füst lejjebb szállását. Az ilyen házak egészségesek voltak, fűtésükhöz kevesebb fára volt szükség, egyben a terményszárítás is kényelmesen megoldható volt. A hagyományőrző lakosság ebben a régióban nagy számban megőrizte ezt az archaikus fűtésmódot. Az Észak-Orosz lakóháztipológiában megkülönböz12. kép. „Fekete fűtésű" ház Rogoszt faluból (Kargopoli járás)