Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SZILÁGYI MIKLÓS: Kovách Aladár népi építészeti kutatásai

rámutatván az elmélyült terepmunka elsődlegességére és lehetőségére - szerencsénkre annyira tapintatos lehetett, hogy nem elkedvetlenített, hanem módszeresebb munkára ösztönzött. A közös gyűjtőút utáni években a múzeumi jelentésekkel igazolhatóan - KOVÁCH Aladár következetesen törekedett rá, hogy a megye egészét megismerje: legalább egy-két napot minden településen eltöltsön. 1904-ben (abban az évben, amikor a csak adminisztratív ügyekben illetékes múzeumi titkári funkcióból a néprajzi osztály őrévé lépett elő, tehát elismerték szakkutatónak), Faddon, Madocsán, Felsőnyéken, Nagyszokolyban és Mázán gyűjtött, s kölcsöngéppel fényképezett. A jelentésben éppen az építkezésnek, a gazdasági udvar elrendezésének és a kerítéseknek a megörökítését jelölte meg a maga feladataként, amikor saját fényképezőgép vásárlását javasolta a múzeumi bizottságnak.

26 1905-ben - az államsegélyt felhasználva - meg is vásárolták a gépet, ezért egyéb elfoglaltságaival mentegette magát, amiért csak [Sió] Agárdon és Győrében folytathatta a gyűjtőmunkát.

27 1906-ban Tengődön, Regölyben. Dunaszentgyörgyön és Gerjenben járt, s bár jelentésében csak a vásárolt tárgyakat sorolta fel, minden bizonnyal épületeket is fényképezett.

28 Az 1907. évi jelentés Gerjent, Bogyiszlói, Nagydorogot, Kányát, Bedeget, Nagykónyit sorolja fel terepmunkája helyszíneként.

29 1910-ből ismerem a következő jelentését; ekkor (a decsi, alsónyéki és mórágyi tárgygyűjtések mellett) arról számolt be, hogy „Kakasdon a német építkezést, a Duna-erdőben pedig a teknővájó oláhok földkunyhóit tanulmányozta és fényképezte".

30 1912-ben jelent meg (az előző évben készülhetett el) a „Kezdetleges épületek Tolnavármegyében" című tanulmánya is,

31 és a hatalmas mennyiségű KOVÁCH Aladár-fényképet tartalmazó MALONYAY-kötet is.

32 Az ez évről szóló jelentésben csak általánosságban szólt a tanulmánya folytatása érdekében tett tanulmányútjairól.

33 Az 1913-as jelentés szintén építkezéskutatásai folytatását, sőt közeli befejezését részletezte: fontos adatokat közölve foglalta össze, hogy a felkeresett 12 faluban és határában mi mindent tapasztalt. Az „egykori nagy halászfalu", Báta, a halászat maradványaival és építkezés módjával kínált számára értékes anyagot. Tolnán és a Tolnai-szigeten (a halászat, az állattenyésztés és a kompközlekedés megfigyelésén túl) „a legfontosabb és legértékesebb az volt, hogy a Duna közi szigeten az ősi fészernek nádoldalas, kazaltetős zárt alakját, mint pásztorlakást sikerült felfedezni, amely építkezési mód a legelső átmeneti alak az ősi fészer szerkezete felhasználásával a tipikus magyar házhoz". A dohánytermesztéséről ismert, s emiatt is tanulmányozott Faddon is a külterületi fészerszerű építményeket kereste, s a „második átmeneti alakot sikerült megtalálnia". Ez nem a tolnaihoz hasonló pásztorlakás, „hanem sár- és vályogfalas, két-czellás, de kazaltetős rendes lakóház, melynél külön bejárattal bír a szoba és külön bejárattal a konyha kívülről, s a két helyiségbe így külön-külön lehet csak bejutni". Kajdacson csak néhány órát töltött, mivel „itt nincs mit keresnie a néprajzosnak", Sárszentlőrincen pedig sikertelenül alkudott két díszesen kifestett régi ágyra. Az egykori református magyar lakosság elvándorlása folytán döntően református német lakosságúvá vált Nagyszékelyről azt állapítja meg a jelentés, hogy a németség a viseletben és a házak díszítésében sokat átvett a magyaroktól. Ezért „sehol egész Tolnavármegyében nem találhatók olyan díszesen tulipánosra és más magyar motívumosra festett külsőablaktáblák, kis- és nagykapuk [. . .], a régi ősi magyar házdíszítéseket ezek a német házak tüntetik fel". Apáti-pusztán egy faragó juhász felkeresését, néhány tárgya megszerzését, a szerb lakosságú Medinán négy darab Moszkvában nyomtatott liturgikus könyv, s egy sorozat fatáblára festett szentkép megszerzését emelte ki a jelentés. Nak és Lápafő építkezése - így summáz a jelentés - „a dr. Jankó János által megállapított somogyi építkezés körébe tartozik": üstökösök a házak, s a konyhának és a szobának külön-külön bejárata van. Koppányszántón is - bár „már jórészben modernné hasonult át" - megmaradt néhány üstökös ház. Úgy tűnik, hogy Magyarkeszi építkezésén nehezen igazodott el: „itt az építkezésre nézve több sajátságos népszokás van külön-külön és egybe kombinálva. Megtaláljuk benne nem is egy, hanem tömeges számban a germán-német építkezési elrendezést, de a szlávot is, és hasonlóképp tömegesebben a tipikus magyart, valamint ennek a háromnak sajátságos kombináczióját". Hogy pontosan mit értett a germán-német és a szláv építkezési formán, csak sejteni lehet, a csak itt megtalált ősi magyart viszont leírta: „az ősi fészerrel, mint állatvédő téli enyhellyel, szemben van a kerek kunyhó, mint emberi lakóhely. A végleges településre a kerek kunyhó nem alkalmas. Az átmenet megvan a tolnai pásztorlakásban, melynek előmintája a fészer a nádfallal, a másik átmenet már a faddi sárfalas ház, a rendes falubeli épületek pedig a vármegye nyugati felén még tömegesen szemlélhetők, az üstökös tetős, külön szoba és külön konyhabejáratú házakban. Amint az ősi fészernél a kerek kunyhóval, mint emberi lakással szemben volt maga a fészer mint állatvédő hely, tehát a magyar hasonló gazdasági épületeknek is ez volna a helyzete, és csakugyan Magyarkesziben a külön bejáratú egyetlen szoba ajtajával és ablakjával szemben az udvartér túlsó felén van a fészer és istálló egy tető alatt. Ez a tipikus magyar gazdasági berendezkedés". A megfigyelés ilyen megörökítéséből kitetszik, hogy KOVÁCH Aladár gyűjtés közben is éppoly nagyvonalúan általánosított és következtetett, mint ismertetett dolgozatában: az előfeltevéseit igazoló (meggyőződése szerint igazoló!) építkezési jelenségeket tekintette igazán tanulságosaknak, egyéb jelenségeket pedig a szakirodalomból megismert, utólag ellenőrizhetetlen „címkékkel" minősített kevéssé érdekeseknek. Ozora építészeti jellemzőit még ilyen értelemben sem mutatta be, annyit emlegetett csupán, hogy „a község belterületéhez tartozó, rendes utczákat képező, löszbe vájt barlanglakások voltak az értékes tanulmányozni és fényképezni valók". E gyűjtőút eredményeként - összegzi a jelentés - „Tolnavármegye népies építkezésének tanulmányozása, s a fényképfelvételek gyűjtése általánosságban és sok tekintetben részletekben is befejeződött úgy, hogy a következő évben már a típusfelvételek rendszeres gyűjtésébe lehet belekezdeni."

34 A további gyűjtésre azonban - a háború kitörése, az anyagi lehetőségek romlása miatt - már nem kerülhetett sor.

35 A megelőző másfél évtizedben persze a hivatalos jelentésekben felsoroltaknál több faluban tájékozódott a népi építkezésről KOVÁCH Aladár! A Néprajzi Múzeum fotótárában (a gyűjtés körüli években bekerült, vagy 1926-ban megvásárolt) építkezési felvételei vannak pl. Miszláről (F. 11140-11166, 56590-56596), Pálfáról (F. 11093-11132, 56621-56626) és Tolnanémediről is (F. 11133-11139). És a nagyszámú szekszárdi és sárközi