Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)
BENCSIK JÁNOS: A tokaji pinceházak
házról elbeszélés alapján arra következtethetünk, hogy az előzőhöz hasonló lehetett. Egymás mellett, 4-4 méter távolságban nyílnak az ajtók, pontosabban az ajtóhelyek. (3/3. ábra.) 4. A Táncsics köz 7. szám alatti pinceház az említettekkel összevetve a legmagasabban fekszik, s ma is lakják. A kétosztatú pinceház konyhája csak félig van a földben, 2 gerenda tartja az előteret. Hossza 360, szélessége 230 cm, magassága 180 cm. Jobbról egy ágy, végében televízió, balra takarék-asztaltűzhely, mellette kisméretű kredenc. Kéménye téglából rakott. A konyhához képest 25 cm-rel mélyebben fekvő szoba bejárata a löszfalba faragott. Szélessége a bejáratnál 170-180, a szoba végében 275 cm. Magassága 200, hossza 250 cm. Itt tanulmányozható a helyiségek falának „tapasztása", amely nem más, mint a löszfal vizes simítása, majd pedig meszelése. Korábban több pinceházban is színes (kék, sárga) meszelés nyomaira bukkantunk. Berendezése teljesen mellőzi a hagyományos elemeket. Az egykori tulajdonosokról elmondották, hogy szegény sorú családként éltek e pinceházakban. Bár ez a szegénység önmagában nem volt jellemző, sokkal inkább bizonyos igénytelenség társult az életmódjukhoz. Különösen jellemző volt ez a Táncsics köz 5. sz. alatt tárgyalt családokra. Az adatközlők szerint a gyermekek szinte nem is tartózkodtak a pinceházban, még télen sem. Hol itt, hol ott húzták meg magukat, ha olyan volt az időjárás. Egyébként folyton a szabadban töltötték idejüket. (3/4. ábra.) A leírt pinceházak ismeretében bizonyosnak tekinthetjük azt az állításunkat, hogy Tokafoan egyik ősi lakástípus lehetett a lyukpince analógiájára vájt pinceház. A Váradi utca 15. számú pinceház azt bizonyíthatja, hogy a lakásszerzés egyik variációjaként a bortároló pincét alakították, fordították át lakótérséggé. Ez a gyakorlat olyan szükségben is felbukkant, mint a II. világháború végén bekövetkezett tűzharcok idején. A várost fenyegető ostrom elől a lakosság egy része a szőlőbeli kunyhókba, illetve a szabadon lévő pincékbe menekült. Készülhetett azonban mesterségesen is pincelyuk azzal a céllal, hogy abba szegényebb családok, olykor magános személyek meghúzódjanak. Tokaj népi lakáskultúrájára napjainkig jellemző maradt a pinceház. Az adottságnál fogva a városnak csak azon részében, negyedében lehettek pinceházak, melyek a hegyek tövében helyezkedtek el. Ilyen utcák a forrásainkban is emlegetett Váradi utca, a Danczkapart vagy a Táncsics-köz. Emlegetik, hogy az óvár utcán is volt pinceház. A löszbe nem lehetett nagyobb szélességű, tágas lyukpincét vájni, ezért a tér növelése csak hosszirányban volt lehetséges. 13 Berendezésük, a pinceház bútorzata, felszereltsége általában szegényesebb volt, mint Tokaj egyéb területein. Ennek, a már említett térbeli korlátozottságok mellett mindenképpen oka a pinceházakban lakó családok sanyarúbb vagyoni helyzete, társadalmi hovatartozása is. A jelenleg is funkcionáló pinceház (Táncsics köz 7.) már a mai igényeket tükrözi. Az egyszerűségre utal a földre terített szalma-fekvőhely, illetve más alkalommal a dikó-szerú bútor használata. Az adatközlők által elmondottakkal ellentétben a tűzhelyek ma már zártak, füstelvezetésük újabb eljárással (füstcső közbeiktatásával) megoldott. Megjegyezhetjük, hogy a pinceházakban elsősorban főzésre szolgált a tűzhely, s csak másodsorban szolgálta a lakótér fűtését. Végezetül egy sajátosságra kell még felhívni a figyelmet, a bejáratot védő fészerre. A lösztalaj fizikai tulajdonsága következtében célszerű volt védeni a bejáratot egy bármily hevenyészett előtetővel, hogy a csapadék által lemosott iszapot feltartóztassák, illetve elvezessék. A fészer lehetett lábakon álló, felkerített előtér is, amely tovább bővítette a lakóteret. 0 12 3 3. ábra. Pinceházakalaprajzai. 1. Váradiu. 11.,2. Váradiu. 15., 3. Táncsics köz 5., 4. Táncsics köz 7.
