Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALÁZS GYÖRGY: Debreceni szárazmalmok a 18-19. században

20. kép. Vecsey Imre Csapó utcai olajmalmának terve, 1867. DÁL IV. B. 1109/1 156. 8415/1867. Utolsóként még egy, a város tulajdonában lévő, Hajdúszováton felépült szárazmalom felmérési rajzát mutatjuk be 1872-ből: ez a levéltár legkésőbbi szárazmalom terve. Neve - „Csörgő malom" - talán szitaszerkezetre utal.

43 (21. kép.) Az itt ismertetett tervek az alföldi szárazmalmok tanulmányozásához fontos adatokkal szolgálhatnak. A város térképén a településszerkezetben elfoglalt helyük, a részletesebb telekrajzokon a malmostelek elrendezése, s végül a malomterveken a 18-19. századi alföldi szárazmalmok főbb szerkezeti elemei tűnnek elő, s adnak pontos képet vizsgálódásunk tárgyáról. Az Alföld szerte általánosan ismert és leírt kerengősátras, kúp alakú szárazmalmok (középenhajtó típus) itt is legnagyobb számban szerepelnek. Feltűnnek kettes-, hármas malmok is. A malmok számának egy telken belüli szaporodása, illetve eleve nagy száma értelmezést nyerhet a városi szenátusnak a királyi vizsgálóbizottság előterjesztésére adott válaszából: ,,A' M/é/l/tósá/gos Kir. Comissiónak azon Projectumára, hogy egy-egy Malmos Teleken ne lehessen több egy Malomnál, a Magistratus és Communitás consideratioja ez, hogy annak az idevaló környülálásokkal nehéz lenne megállani, mert egy az, hogy egy Malomhoz a' Malmos Gazda Molnárt sem kapna, más az, hogy e' képpen a Malmok száma nagyon meg kevesedne, mellynek máris igen nagy rövidségét tapasztalja az idevaló Publicum. Azért igy vélekedik hogy kettő, leg fellyebb három lehet kivált a' nagy telekeken, de ennél több sehol se engedődjön."

44 A múlt század második felében egyre-másra épülnek még a szárazmalmok, feleletül a gabonakonjunktúra mennyiségi fejlődést indukáló hatására (a mennyiségi s természetesen a minőségi - fejlődést a gőzmalmok bírták volna a legjobban, de a tőkeszegénység egy ideig hátráltatta szélesebb körű elterjedésüket, majd a gőzmalmok hengerszékkel való felszerelése hozta meg a nagy „áttörést" a hagyományos típusok rovására). A szárazmalmok némelyike eladásra, piacra termelt, iparszerű termelést folytatott. A középenhajtó, legáltalánosabb szárazmalmok mellett feltűnik más típus is, a szakirodalomból kevéssé ismert alul- és felülhajtós malom. A kor vállalkozó szellemű polgárát számunkra talán leginkább Vecsey Imre építőmester jeleníti meg a 19. század végi Debrecenben: 1862-ben szárazmalmot, 1864-ben szélmalmot, 1867-ben olajütő szárazmalmot tervezett és épített, 1879-től említik saját gőzmalmát (8 LE-s, két pár köves), s ugyanakkor 1876-tól 1883-ban bekövetkezett haláláig az István gőzmalom felügyelő bizottságának tagja.

45 Összegzésül elmondhatjuk, hogy a debreceni szárazmalmok a lisztőrlés, olajütés terén a 19. század második felére iparszerű termelés szintjére értek el. Ehhez a manufaktúrák szintjén működő, élő erővel hajtott malmok a malomgépészeti ipar termékeit használták fel: a lisztelő malmok hengerszékeket, szitákat, az olajmalmok öntöttvas préseket, pörkölőket, hajalógépeket, stb. alkalmaztak. A hagyományos malomipar - amely céhes keretek között, manufakturális szinten termelt még a céhek felszámolását követően is -, a gabonakonjunktúra hatására még fellendült: a műmalmok létesítésének korában a régi szerkezeteknek néhány évtizedig