Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

BALÁZS GYÖRGY: Debreceni szárazmalmok a 18-19. században

mokra vonatkozó adatoktól addig az időszakig, amikor a gőzmalom a hagyományos típusokat kiszorította. ZOLTAI Lajos munkájából megtudjuk, hogy Debrecenben - a gőzmalmok elsődleges szerepre jutásáig nagyobbrészt szárazmalmok őrölték meg a mindennapi kenyérnek valót. Bár az 1828. évi tanácsi jegyzőkönyvben említést tesznek egy, akkor már romlásban lévő szélmalomról, majd a 18. század elején a városi tanács maga is építtetett egyet, számuk később, „virágzásuk rövid idejében sem haladta meg tizet". (Ugyanakkor Szeged környékén 1895-ben 91, 1906-ban is még 66 szélmalom működött.)

12 Említést tesz ZOLTAI Lajos idézett cikkében a város vízimalmairól is. Az első adat 1583-ból való, s minden bizonnyal az akkor még bővizű Tócón állott a malom. Később, a 18. században két vízimalom is őrölt a Tócón és a Hortobágy folyón is épített a város egyet 1743-ban, két pár kőre. „A városi tanács 1846-ban még mind a három vízimalmot bérbe adta, de 1848-ban mind a három hirtelen megállott és nem is őrölt többé. Ez év tavaszán már vígan füstölt a Péter-fiai kapun kívül épült és István Nádorról elnevezett emeletes gőzmalom magaskéménye".

13 Legtöbbet természetesen a szárazmalomról, Debrecen leggyakoribb malomtípusáról írt ZOLTAI Lajos. Amint általánosan ismerteti, fából épült, nád-, vagy zsindely tetős, kerek, sátor alakú, tölgyfa, ritkábban tégla lábakon álló építmény tűnik elénk, melynek nagy fogas keringő'jét a csapó gerenda, vagy váltója segítségével kibillentették, hogy a ló vagy az ökör beléphessen a kerék küllői közé. 300-400 lélekre jutott egy-egy malom, s ZOLTAI-tól ismerjük a Debrecenre vonatkozó statisztikai adatokat is:

14 1714 kb. 30 molnár 1715 48 egyes szárazmalom 1771 39 telken 87 szárazmalom XVIII. század végén 40 molnár 1799 102 szárazmalom

15 1821 81 lisztelő és kásamalom 1853 46 molnár 1882 23 telken 57 lisztelő és kásacsináló malom A kásacsináló malmokról megjegyzi: „külső alakra nézve éppen olyanok, mint amazok, belső szerkezetük is több tekintetben hasonló."

16 ZOLTAI Lajos a Debreceni Leváltár anyagát felhasználva szól a malmok telken elfoglalt helyéről, a malmostelkekről, melyek századokon át megtartották jellegüket: „lehetnek szegleten fekvők is, de elsősorban házsorjában állók, malomsikátorral is megközelíthető helyen. A malmostelkeken lakóépületnek is kellett lenni, hogy minden telken szolgáló és fizetőember lakjék. A malmok gazdái többnyire a város legvagyonosabb, legelőkelőbb családai voltak (pl. a Bujdosó család 1810-ben 10 lisztelőmalom után adózott), a molnárok csak bérelték azokat, vagy a tulajdonos alkalmazásában állottak."

17 A szárazmalmok Debrecenben két foglalkozási osztályt fejlesztettek ki - írja ZOLTAI Lajos -: a molnáro0. ><K

w 2. kép. Kapros Gáspár malmostelke 1772-ből, DÁL IV. A. 1011/k 4. 20/1772.