Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

területet. Ebből - és az üvegdarabok jellegéből - arra következtethetünk, hogy a törmeléket a fenék javításakor helyezték el. A bontás adataiból a kemence építésmódja viszonylag jól rekonstruálható, talán egyetlen kérdés megválaszolatlan: használtak-e segédszerkezetet a boltozat építésekor? Ennek eldöntéséhez a kész kemence semmilyen konkrét fogódzót nem ad, de a bontás közben az a szakmai meggyőződésünk alakult ki, hogy a boltozat mindenféle segédszerkezet (földkupac, fazsalu, stb.) nélkül is elkészíthető volt. (45. kép.) A bontás során természetesen a többi helyiségben is végeztünk fal- és padlókutatásokat. A fenti bemutatott szobai kemence feltárásához tartozik még az a földbe süllyesztett szitakeret, melyet a konyhai kemenceszáj előtt találtunk. A 34 cm átmérőjű gödör 20 cm mély volt. Földön fekvő kemence előtti beállót már más bontásoknál is dokumentáhattunk.

21 (46. kép.) Az egyes bontási leletek leírásánál megadtuk azok szükség szerinti értelmezését, relatív periodizációját és rekonstrukcióját. Adósak vagyunk azonban a teljes leletegyüttes értékelésével. A meglévő kemence és a feltárt tűzhelynyomok együtteséből két lelet egyértelműen elkülönül: az épület korábbi állapotához kapcsolódó kandallószerű világító fülke és a takaréktűzhely. A padkával kombinált világító fülkéhez kapcsolódó tűzhelyekről semmit sem tudtunk meg, hiszen ezek lehetéges helyére ásták be később a kemencét. A falban talált többi lelet nem kapcsolható ehhez az építési fázishoz, mert elhelyezésük a megemelt padlószinthez igazodott. A takaréktűzhely utólagos beépítése egyértelmű, hiszen a korábbi tűzhelynyomokra ráfed a füstcsatornája és elméletben rekonstruált tömege. Utólagos volta mellett szólnak néprajzi ismereteink is. A többi lelet három tűzhelyet foglal magába. Egyik a földbe süllyesztett kemence, amely egy hiánytalan egység, így különösebb értelmezésre nem szorul. Viszonylag egyszerű a helyzetünk a világító fülkével is. Ez nem önálló tűzhelytípus, rendszerint kályha vagy kívűlfűtős kemence mellett foglal helyet. Értelmeznünk kell még a kemence fölötti szájnyíláshoz tartozó kívűlfűtős tűzhelyt is. Funkciójáról annyit tudunk, hogy a szoba fűtését szolgálta, hiszen az alatta lévő kemencét csak sütésre használták, mivel földbe mélyedő teste nem fűthette a helyiséget. Ez a fűtőberendezés minden valószínűség szerint táblás kályha volt, hiszen két különböző típusú táblás kályhához tartozó csempetöredékeket találtunk a fülke tapasztásában és a kemence melletti feltöltésben. (Itt említhetjük meg, hogy a hátsó szoba fal- és padlókutatása alkalmával is cserépkályhára utaló nyomokat találtunk.) A kályhát tehát a kemence boltozatára támaszkodó lábazatra építették rá. Ennek a maradványát találtuk a szoba sarkában. Mérete (105x98 cm) szinte teljesen megegyezett a hátsó szobában feltárt kályhalap (100x90 cm) méretével. Az ajtókat, ablakokat és természetesen a tüzelőberendezéseket is érintő jelentősebb múlt századi átépítés után lakóházunk tüzelőberendezése a következők szerint alakult. Az első szobában földbe süllyesztett sütőkemence volt, amelynek tetején zöldmázas táblás kályha 46. kép. Konyha részlete a kemence- és a kályhaszájjal, valamint a szitakerettel bélelt beállóval (Mád) 47. kép. A szobai tűzhelyek rekonstrukciója. A rajz a múlt századi átépítés utáni állapotot mutatja (Mád)