Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 6. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1990)

SABJÁN TIBOR: Kívülfűtős kemencék bontási tapasztalatai

28. kép. Fal- és padlókutatás leletei a kemence körül (Dunapataj) 1. meszelésrétegek a padlóban 2. padka körvonalai a falon 3. a korábbi mélyebb padlószint 4. takaréktűzhely nyomai a falban 5. füstcső bekötése a falban megtaláltuk a padka feltöltésébe szúrt vesszők és karók maradványait, melyek a kemence használata során nem égtek el. A vesszők 15-20 cm mélyre voltak beszúrva, míg a karók mélysége a 30 cm-t is elérte. Az egyik oldalon a vesszők mellé vízszintes helyzetű léc volt fektetve, valószínűleg vonalzóként használták a vesszőváz kitűzésekor. A kemence padkáját vályogból épített köpenyfal övezte, melynek belsejét földdel töltötték fel. A kemence feneke alatt hőszigetelő réteget nem találtunk, amelynek egyik oka talán a kemencefenék utólagos cseréje lehet. (27. kép.) A kemence elbontása után fal- és padlókutatásokat végeztünk, amelyek során a padka körül meszeléscsíkot tártunk fel. A meszelés vonala a kemence korábbi szélesebb padkáját rajzolta ki. Megtaláltuk ennek a padkának a nyomát az ajtó melletti fal tapasztásában is. Kemencénk eredetileg tehát széles padkával épült (elől 42 cm, oldalt 29 cm), melyet később elbontottak. A padlókutatás során azt is megállapítottuk, hogy a korábbi padlószint 6 cm-rel mélyebben volt, mint a bontáskori. Az ajtó melletti fal vizsgálatakor egy takaréktűzhely füstlyukát és körvonalának töredékeit tártuk fel. Több egyértelmű jelből is megállapíthattuk, hogy a tűzhelyet utólag építették a kemence ajtó felőli padkájára.

10 (28. kép.) Áttekintve a kemence használatának periódusait, a következőket összegezhetjük: eredetileg a kemence ülőpadkával épült, majd egy későbbi időpontban a padka ajtó felőli oldalára takaréktűzhelyet építettek, 29. kép. A dunapataji kemence építési periódusai 1. a kemence építéskori állapota 2. takaréktűzhely a kemence mellett 3. a kemence bontáskori állapota