Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - ILON GÁBOR-SABJÁN TIBOR: 15. századi cserépkályhák Külsővatról
esetükben a kályhák felállítása időpontját 1453-1463 közé tehetjük. A kályhák és az udvarház pusztulásának időpontját viszonylag egyszerűbben határozhatjuk meg. Az 1529. évi Bécs elleni török hadjárat felvonulási területeként Külsővat is számba vehető, hiszen a Marcal három fontosabb révátkelőinek egyike a Külsővat-Belsővat-Mersevát folyamszakaszon volt. A hármas település létrejötte is az erősen mocsaras zóna nagyságával magyarázható. A megye 1531-ben készített rovásadó összeírásában a település öt török által felégetett portáját említik. 18 Talán ezek között kell számon tartanunk kályhás udvarházunkat is, hiszen feltételezhető, hogy a portyázok a módosabb házakat prédálták fel. Elképzelhető azonban későbbi időpont is a pusztulásra. 1542-ben 3 portát találunk romokban, 1552-ben 2 porta felégetéséről tudunk, s 1566-ban újabb portya érintette Wathot.' 1 ' Ha 1529-ben nem, ezek valamelyikében bizonyosan elpusztították a kérdéses udvarházat, amely a település talán legrangosabb világi építménye lehetett. A kályhák tehát minimum 66 (1463-1529), maximum 114 (14521566) évig állhattak. Az utóbbi adat azonban már a használhatóság, a lehetséges élettartam kérdését veti fel, bár a csempék fugáinak többszöri durva megújítása hoszszabb használatra utal. A legelfogadhatóbbnak az 14531 63-1529 közötti létezésüket és használatukat (66-76 év) tartjuk. A hulladékgödörben gyűjtött egyéb leletanyag ugyanezt a keltezést erősíti meg. 5. A kályhák rekonstrukciója A kályhák rekonstrukciójánál abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy minden lényeges kérdést meg tudtunk oldani a csempeanyag és a hozzá kapcsolódó sárdarabok elemzésével. Ez lehetővé tette számunkra, hogy a régészeti és néprajzi párhuzamokat elsősorban összehasonlító és értelmező anyagként kapcsoljuk vizsgálatainkhoz. Amikor a leleteket rendszereztük, a csempéket két csoportra, vagyis két kályhára osztottuk. A színvonalasabb kályhát („A") háromszögletű oromcsempéivel és kis rozettás saroklapjaival, míg a másik kályhát („B") szerényebb külsejével pártázatával és nagy rozettás saroklapjaival jellemezhetjük. A rekonstrukció első lépéseként a kályhák formáját próbáltuk meghatározni. A felső sárpárkány egyik töredékéből tudtuk, hogy a háromszögletű oromcsempék zárt beépítésben (talpára és csúcsára állított háromszögek váltogatták egymást) voltak a kályha tetején. Az ilyen felépítésmód kizárja, hogy a kályha felső része szögletes legyen, mert a sarkokat csak különleges sarokcsempékkel lehetett volna megoldani. Ilyet pedig sem Külsővatról, sem az ország más részéből nem ismerünk. A kályha felső része tehát hengeres volt. Ezt erősíti meg a másik kályha pártázatának a vizsgálata is. Az íves pártákat kör alakban kellett összerakni, ahogy azt a néprajzi anyag alapján még ma is jól ismerjük. (7. kép.) A kályhák alsó részének formáját a sarokcsempék határozzák meg. A leletek között előforduló nagy mennyiségű sarokcsempe alapján biztosan megállapíthatjuk, hogy mindkét kályha alja szögletes volt. Kályháink tehát alul szögletesek, felül hengeresek voltak. Ez a kor egyik legnépszerűbb kályhaformájának felel meg, amely a korongolt szemeskályhákra egészen a 20. századig jellemző volt. 20 A kályhák alsó részének - a tűztérnek - a vizsgálatakor abból kell kiindulnunk, hogy a kor gyakorlata szerint a kályhákat kívülről fűtötték, vagyis a szájnyílásuk a szomszéd helyiségből nyílt. így a tűztérnek csak két sarokéle és három szabad oldala volt. Az „A" kályha tűzterén a legfelső sort a mérműves szájú, tál alakú kályhaszemek alkották, hiszen egy ilyen csempén találtuk meg a kályha középpárkányának a töredékét, amely az alsó és a felső részt választotta el egymástól. Ezek között a csempék között sarokelem is volt. A többi sarokcsempe alapján tudtuk, hogy az alsó részen még legalább három sor tál alakú, és egy sor domborműves csempe is volt. Az A/8-as típusú oroszlános csempe sártapasztása egyértelműen elárulta, hogy ez a csempesor legalul, a kályha padkáján állt, tehát a tál alakú csempesorok felette helyezkedtek el. Ez a jelenség nem egyedi eredetű: számos európai kályhán hasonló elrendezést láthatunk, 21 de makacsul megőrződött ez a középkori rend a magyar népi cserépkályhákon is. (8-11. kép.) A „B" kályhán hasonló elrendezést tételezünk fel, azzal a különbséggel, hogy itt a mérműves csempék sora helyett egyszerű tál alakú sor volt. (A mérműves tálak között csak kis rozettás sarokcsempe fordult elő, és a talált csempék száma is arra engedett következtetni, hogy ez a csempetípus csak az egyik kályhán szerepelhetett.) Ezzel a kályhák tűzterét alkotó csempesorok rendjét sikerült meghatároznunk a kötött helyű báziscsempékre támaszkodva (sarkok és fix helyű csempék). (12. kép.) Felvetődhet annak a lehetősége is, hogy egyes csempék esetleg keverve voltak a kályhafalba építve. Ezt nem tartjuk valószínűnek, mivel az S/5, számú sűrdarab a tűztér két sorának csempéit is azonos típusúnak (tál alakú csempe) mutatja. Mivel a leletmentés csak a hulladékgödörre korlátozódott, az egykori épület és a benne lévő kályha alaprajzi méreteiről nem tudunk adatokat. Ezért a rekonstrukció során a kályha szélességét és hosszúságát más régészeti ásatások adatai alapján becsültük meg. A közeli Sarvalyon az egyik kályha kőlábazata megmaradt. Belmérete kb. 90-100 cm/180 cm. amelyhez még a kőfal 50 cm-es vastagsága társult. 22 Ecséren a templom melletti paplak első szobájából került elő egy kályhának a kőlábazata. A sarokba épített padka kb. 200 cm/300 cm külső méretű volt. 2J A Tolna megyei Etén a kályha belmérete 105 cm/90 cm volt. 24 Az alföldi Túrkeve-Móricon 70-100 cm/120160 cm-es belméretű kályhák maradványait tárták fel. Falvastagságuk 15-25 cm volt. 25 Szívi//c/ra/von 60cm/l 10 cm-es belméretű, 140 cm/200 cm-es külméretű kályhát tárt fel a régész. 26 A Kecskemét környéki ásatások során a patkó alakú kályhák belmérete 175 cm/120 cm, a kerek alaprajzúak átmérője kb. 140 cm volt. A falvastagság 30-35 cm körül változott. 27 Mizsén egy szögletes kályha küimérete 160 cm/180 cm volt. 2s Ugyancsak Kecskemét környékéről 140-190 cm-es belső átmérőjű kályháról tudósít az ásató. Itt a falvastagság 20-30 cm volt. 2 '' Amint a fentiekből kiderül, a kor hasonló falusi kályháinak alaprajzi méretei viszonylag nagyok, és falvastagságaik is figyelemre méltók. A külsővati anyagban két különböző mélységű, tál
