Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - SZENTI TIBOR: Befalazott emlékek a hódmezővásárhelyi tanyák építményeiben

3. kép. „Befalazott" fényképek (1944) Részlet a gazdák által írt levélből: „Ezen épület készült Krisztus után 1944. évben a második világháború ötödik esztendejében. Építtette ifj. Lázár Ferenc, kinek apja szintén Ferenc, született 1880 évben, anyja Sz. Kiss Jusztina született 1884 évben, mindketten ősi gazdálkodó családból származtak, időközben azonban a Lázár család az iparral is foglalkozott és a már most kihaló félben lévő timár mesterséget folytatta elég jó eredménnyel. A felépítendő épület, amelynek alapjába helyezzük el ezt az emlékiratot, a Lázár család tulajdonát képezi. Az építtető ifj. Lázár Ferenc, aki született 1904 évben, jelenleg még nőtlen, gazdálkodói pályára készült, amit a mai napig folytat is, eltekintve attól, hogy mellesleg élőállat-kereskedéssel is foglalkozik s esztendőkön keresztül volt a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület titkára. A legközelebbi városok Hódmezővásárhely tőlünk délre 9 kilóméterre, Szentes ugyancsak az épület helyétől északra 18 kilóméter távolságra van [. . .] Ezek voltak azok, amit a késő utókorral többek között ismertetni kívántam [. . .] hogy képet alkothassanak arról, hogy mennyire más világ volt az, amikor ennek az épületnek fundamentumát a földbe elhelyezték, de az erős akarat a vérzivataros idők közepén is házat épít. Legyen ez az utóbbi megjegyzés követendő példa a késő utókor számára, mert erős akarattal - mint a múltban, ugy a jövőben is a legnehezebb időkben is lehet alkotni. Szeretettel gondolva a hálás utókorra a fent említett építtető ifj. Lázár Ferenc 1944 március hó 31. napján. id Lázár Ferenc ifj Lázár Ferenc id Lázár Ferenczné Lázár Jusztina" A külön papírdarabon írt utószó: „Ráadásul még annyit hogy a Lázár családnak a városban is van egy családi háza Szentesi u. 66. sz. alatt. A jelenlegi építést Gábor Péter és Süli Ferenc végzik. ifj. Lázár Ferenc." Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy Hódmezővásárhelyen az utóbbi évtizedekben a társadalmi átrendeződés, mezőgazdasági termelési szerkezetváltozás és az épületek természetes elhasználódása miatt sok tanyaés lakóházbontást végeztek, kül- és belterületen egyaránt. Határrészek teljesen kiüresedtek. Az egykori 132 ezer kat. hold területen közel 7 ezer számozott tanyából jelenleg mintegy 1000 maradt, ezek közül is a helyi Földhivatal nyilvántartása szerint kb. 200 romos, elhagyott, bontásra vár. A 20. sz. elejére az építőáldozatok gyakorlata már nem él. Emlékének folytonossága a befalazott üzenetekben közvetve nehezen bizonyítható. A tárgyi dokumentumokat ünnepélyes keretek között helyezték el. A szokásváltozás együtt járt a társadalmi átalakulással, a hagyományos paraszti életmód fölbomlásával és a meginduló polgáriasodással. Jellemző erre az is, hogy dokumentumaink szerint, az utókornak szóló üzenetekre szegényparasztok nem, csak a középparasztság alsó és felső rétegének családjaiból, ill. gazdaközösségből szenteltek időt és munkát.