Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - SZENTI TIBOR: Építőáldozatok nyomai Hódmezővásárhelyen

A 18. sz. eleje óta Vásárhelyen élő Tárkány Szűcs gazdanemzetség egyik családja, a kútvölgyi határrész­ben tanyás gazdálkodást folytató T. Sz. Imréné 1979­ben a hosszú és magas baromfiól falára két egymással összenéző, fekete kakast festett piros lábbal, csőrrel, szakkal és tarajjal. (3. kép.) Az ólra festhetett volna bármilyen más baromfit is, ha csupán a bennük lakozó apró jószágot akarta volna ábrázolni. A belterületen, Damjanich u. 28. sz. ház „szárazbejá­rású" kapuja fölött, a majorpang magasságában, a tető alatt, szinte „címerként" két stilizált falevél között „fes­tett", azaz ferde csíkmintás, jókora tojást formáltak ki vakolatból, amely ma is a bejárat ékessége. (4. kép.) Ezek a polgárosodó gazdaházak Vásárhelyen zömében 1880-1914 között épültek. K. Csilléry Klára így fogalmazott: „[. . .] az építőál­dozatot - nem ritkán tyúkot, kakast, vagy pénzt, pálin­kát, esetleg egyebet - igen gyakran a háznak leginkább védendő, illetve legszentebb részére szokták beépíteni, a bejárathoz, a kemencéhez, a sarkokba, illetve a szent­sarokba". 21 A teljesség igénye nélkül, példaként ismertetünk né­hány leírt esetet, amikor építőáldozat a házi tűzhely 3. kép. Kakasábrázolás az istálló falán 4. kép. Tojásábrázolás a lakóház oromzatán közeléből került elő. Ugyancsak K. Csilléry Klára írta, hogy„[. . .] az egyik rázomi háznak viszont a kemencéje előtti szakaszából, a szelemenágas közeléből került elő egy lókoponya, a ház padlója felett 70-80 cm magasság­ban". 22 Bálint Sándor a Csongrád megyei Tápé község folklór­hagyományát vizsgálva, ezt írta: „A készülő tűzhely, illetőleg kemence alapjába ősi áldozati kultusz maradvá­nyaként lófejet, eleven csirkét raktak." 23 Tanulmányunkban ismertettük, hogy a Hódmezővá­sárhely, Hajnal utcai építőáldozat a tűzhely szomszédsá­gában épült közfalból, derékmagasságból került elő. A hely és a befalazás magassága vitathatatlan rokonságot mutat a föntebb ismertetett rázomi lelettel. Miként írtuk, a háziszellemek egy része is a házi tűz­helyben élt. „A bolgárok háziszelleme a Namestnik, amelynek alkalmanként a tűzhelyen áldozatot is mutat­tak be - írta Bartha Elek, majd így folytatta: - A szerbek és a horvátok is a tűzhelyet tartották a háziszellem ál­landó tartózkodási helyének." 24 Ezek után föl kell téte­leznünk, hogy a magyarlakta területeken, a kemence közvetlen környezetében vagy a tűzhely alapjában talált építőáldozatok a tűzhelyben lakozó háziszellemeknek, a Dél-Alföldön esetleg a Földanyának lettek fölajánlva. Az építőáldozatok között gyakori volt a kakas. Az 1950-es területrendezés előtti vásárhelyi nagy határból, a kardoskúti Hatablaki Kápolna-dűlőből, ásatás során kora középkori lelet került elő, amelyről, Méri Istvánra hivatkozva, 25 Bartha Elek ezt írta: „A Kardoskúton fel­tárt Árpád-kori kétosztatú veremháznak a kemencével szemközti sarkában ásott kis gödörből egy kakas teljes csontváza került elő." 26 A szokás, hogy ti. építőáldozatként kakast temesse­nek el, falazzanak be, a közelmúltig élt. Tóth Ferenc közölte, hogy „Az építőáldozat a (Makóhoz) közeli ma­gyarcsanádi szerbeknél még az 1960-as években is élt. Á vert fal készítésekor egy méterre a földtől cementla­pok közé betettek egy élő kakast és egy tyúkot." 27 Bár Hódmezővásárhelyről kakasnak, mint építőáldo­zatnak az ismertetett leleten kívül további előkerülésé­ről eddig nincs tudomásunk, a föltárt összefüggések alapján úgy ítéljük meg, hogy ez nem volt véletlenszerű, egyedi lelet, hanem beleillik a magyar és európai folklór­körbe. Hasonló a helyzet a Hódmezővásárhely, Kistópart ut­cai, ismertetett tojásleletekkel kapcsolatban is. Á szom­szédos Orosházáról, a közelmúltban, az épület hasonló helyeiről tojásáldozatok előkerüléséről számolt be Beck Zoltán: 28 „Az 1929-ben épült múzeumépületben folyó szerelési munkálatok során a falban, egy üregben három fészekalja szépen elrendezett tyúktojást leltek, a fész­kek között pedig a szalmában diókat. A befalazott 38 tojáson kívül a múzeum padlásán is találtak tojásokat, mégpedig valamennyi szarufa tövében, néhol több dara­bot is. Ez utóbbiak már nem mind tyúktojások voltak, akadt közöttük lúd- és fácántojás is." 29 Arra vonatkozóan, hogy áldozati tojásokat miért he­lyeztek el épp a majorpangban, padláson, tehát a falak fölött, feltételezésünk sincs. Az eddig ismert különböző építőáldozatok elhelyezé­séből viszont kiderül, hogy ezek a házfal alatti gödör­ben, magában a falban, többnyire derékmagasságban és a fal felett egyaránt voltak. Ismertettük a Hódmezővásárhely, Hajnal utcából

Next

/
Thumbnails
Contents