Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Közlemények - SZENTI TIBOR: Építőáldozatok nyomai Hódmezővásárhelyen

2. kép. A vizeskanta alulnézetből tőművésznél őrzött 3 hasonló vizeskanta méretadataival hasonlítottuk össze. Közülük az utolsó, a III. sz. kanta nyakába ezt karcolta a készítő fazekas: „A 839 Vörös Isvány". Ezzel a datálással sejteni lehet, hogy az ebbe a forma- és méretkörbe tartozó, megmaradt fekete edények zömmel a 19. sz. első évtizedeiben készülhettek. Ez viszont nem jelzi az építőáldozat elhelyezésének pontos korát. 2. Tojásáldozat 1981-ben Hódmezővásárhelyen, a Susán nevű régi városrész Kistópart u. 47. sz. házportán, özv. Meszlényi Ferencné tulajdonát képező épületet bontottak el, amely egykor Patócs József 43. sz. háza volt. Az öreg, vert falú épület építési ideje ismeretlen. A szájhagyomány szerint ún. quartelos ház volt, amelyet a feudalizmus korában a helyi tanács a módos gazdákkal a német katonák beszállásolására építtetett. A tulajdonos és adatközlő elmondotta, hogy az épület födémszerkezetét a fiókgerendákra helyezett nádterítésből, majd a tető felől 30 cm vastagon tapasztott sárrétegből készítették. A bontás során az épület két átellenes sarkában, a szoba szomszéd felőli és a konyha saját telekre néző szögletében, az ún. majorpangban, a vastag sárban, gondosan elhelyezve, egy-egy teljesen ép tyúktojást találtak. Az egyikben apadás nélkül, szinte friss volt a jól elkülönült sárgája és fehérje, a másikban már összekeveredett, kissé apadt volt, de nem záp. A tojásokat a körülvevő, megszáradt sár szinte légmentesen elzárta és megőrizte. A bontás során, amelyet a további „kincsek" reményében figyelmesen végeztek, mást nem találtak. 3. Termények és érmek Idős Nagy Pál Hódmezővásárhelyen 1899-ben, a legkésőbb betelepülő Kopáncs nevű határrészben tanyát kezdett építeni. Megmaradt gazdasági naplójában részletesen írt. Fia, ifjabb Nagy Pál (1906-1985) a tárggyal kapcsolatos szakmai fölkészültség nélkül, de a társadalmi rétegébe tartozó paraszttársait jóval meghaladó szellemi képességgel, részletesen beszélt az apjától hallott építőáldozatról, amely a vásárhelyi tanyavilágban ebben a korban sem volt még ritkaság. (Ezt korábban, az ő magyarázataival együtt közöltük.) „A szobahely kijelölését követően, a leendő kemencével átlósan szemközti sarokban Nagy Pál gödröt ásott. Két cseréptányért hozott. Az egyikbe gyümölcsöt, búzaés rozskalászt, két tojást, néhány, a császár arcmásával díszített pénzdarabot és egy amulettet rakott, amelyen Krisztus keresztje domborodott. A másik tányérral mindezt lefedte. A gödör alján elhelyezte a két, szájával összefordított tányért, majd betemette és ledöngölte. A tanya falát fölötte kezdi el építeni."

1 4. A magyarországi építőáldozatokról Az építőáldozat kialakulása szinte egyidős az emberi kultúrával, és annak egyik terméke. „Talán nincs is a földön olyan nép, amely ne ismerné az építéskor bemutatott áldozat valamilyen formáját, vagy legalábbis ezzel formai vagy funkcionális szempontból analóg rítusokat, eljárásokat" - írja Bartha Elek.

2 Fölvetődik az a kérdés, hogy miért kell építőáldozatot hozni? „A leölt és elásott vagy befalazott áldozat azt a célt szolgálja, hogy az építmény szilárdan álljon [. . .]" - írta Bartha Elek.

3 Természetesen ez csupán az egyik föltételezés, bizonyítani azonban nem lehet. Megítélésünk szerint, az építőáldozatnak az épület statikai biztosítása mellett még több föltételezhető fontos feladatot is teljesítenie kellett. Az áldozat értelme valószínűleg az, hogy az ember egy felsőbbrendű hatalom számára lemond, fölajánl olyan értéket, amely nagyon kedves vagy fontos neki; és ettől az áldozathozataltól védelmet, további sorsa pozitív alakulását várja. „[. . .] az áldozatnál az ajándékozás kölcsönössége, illetőleg az okkal remélt viszonzás hozza meg az áhított eredményt".

4 Az élet hétköznapjaiban, ez a közvetlen családi környezetben érvényesülhetett. A családot az a hajlék, építmény határolta el és védelmezte a környezettől, amelyben lakott, amelyben a házi tűzhelye állt. Kérdés, hogy kinek vagy kiknek szól az építőáldozat? Ki vagy kik fogadják azt? Bartha Elek szerint „[. . .] az áldozatot elfogadó szellemlény a saját természetfeletti hatalmánál fogva teljesíti az emberek kívánságát az áldozat viszonzásaként".

5 Ez a felsőbbrendű szellemlény eléggé meghatározatlan, különösen a magyar folklórban. Bartha is beszél „háziszellemekről", „védőszellemekről", a „tűz szellemlényeiről".

6 A család szelleme az ősök szelleme, az ősök tiszteletében nyilvánul meg. Az építőáldozatok egy részének elhelyezéséből gyanítható, hogy a háziszellem és a tűz szellemlényei is valamiképpen összefügghettek,