Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - BALÁZS GYÖRGY: Történeti források a vámosoroszi szárazmalomról

80. NAGYGy. 1959. 131. 81. KISS K. i. m. 888. Valószínűsíthető a Csegöldről származás ténye, a szájhagyomány azt tartja, hogy a Vécsei-uradalomból vették a malmot. Szirmay A. említ 1809-ből Csegöldről malmot, 1796-ból Vályi A. megerősíti: „Csegöld . . . Magyar falu, . . . földes ura báró Vecsey . . . malma helyben." Korabinszky M. 1786. évi lexikonában nem tesz említést Csegöldön malomról, így ha elfogadjuk a csegöldi származást, a vámosoroszi szárazmalom 1786— 1796 között épülhetett (KISS K. 1876-ban már nem említ Csegöldön malmot), nem valószínű ugyanis, hogy esetleg több malom is lett volna Csegöldön ebben az időszakban. 82. DOMANOVSZKY Gy. 1936. 83. SISA B. 1972-73. 103. közli az OL T62 N° 978. számú tervet. 84. A szárazmalomról bontás közben nem készült felmérési rajz, dokumentáció. így egyes részletkérdések megválaszolása nem mindig volt egyértelmű az újjáépítés során. Az egyházi jegyzőkönyv 1861. évi bejegyzése szerint az egyháznak nincs olyan forrása, ahonnan a szárazmalom fedésére szükséges pénzt elő tudná teremteni. 1882-ben a lelkész saját nádját ajánlja fel az „egyház szükségletére, nevezetesen iskola malom és lelkész istállója tetejére fedélnek". Vö. 1866. „a malomhoz zsindely alá vízvetőfát .20-"- forintért vettek: ez az első olyan adat, amely zsindelyről szól a malommal kapcsolatban. Úgy véljük azonban, hogy az eresz zsindelyezése nem jelentette azt, hogy az egész kerengősátor zsindelyfedésű lett volna, nádtetős épületeknél gyakori megoldás, hogy az ereszre néhány sor zsindelyt szegeznek a nád alá. 85. VÁLYI A. 1796. 2. k. 643. vö. 1879-ben, „. . . mivel az egyház malmában levő felső kő nagyon elkopott, Nagyságos Luby Zsigmond Úr malmábban levő ócska követ megvenné az egyháztanács, mely még évekig eltartana". 1883ban pedig Lubi Lajos ajánlja fel az egyháznak elbontott malmából a köveket. 86. KOVÁCS M. 1978-80. 201-218. Mindenesetre 1871-ben még nincs elég pénzük a magtár felépítésére, azért a szárazmalmot bérbe adják. 87. A következő évekből fennmaradtak a molnárok nevei: 1847: Vicvsotka György 1871: Bétizi (Bétiri) József 1863: Zeller László 1873-74: Vojtovics Mihály 1849: Hopka József 1877: Mán László 1871: Acs Ferenc 88. 1885-ből felvett leltár szerint: „11. Malom náddal fedve liszt és kása kőre; a malomban van 2 szuszék, 2 csákány, 1 vas csapófa, köles rosta, egy használaton kívüli kása kő." 89. Az árverést később érvénytelennek nyilvánították, s a malom az egyháznak maradt.