Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - PÁLL ISTVÁN: Tüzelőberendezések a Sóstói Múzeumfaluban

3. kép. Szatmári középparaszti ház szobai takaréktűzhelye. (Fotó: Hegedűs Árpád) (Szatmárcseke), vas kemence (Csenger, Fábiánháza, Kisnamény) és kis vas fűtő kemence (Csenger) lehetnek]. Az öntöttvas tárgyak - köztük a kályhák is - igen nagy számban érkeztek e területre, hiszen már FÉNYES Elek is írt a vidékünkre irányuló tujaremetei, szelestói vasipari termékek jelentős beviteléről.

18 Az 1830-ban épült Nagyhódos, Dózsa u. 38. sz. kisnemesi lakóház tüzelőberendezései a bontás idején szintén hiányoztak. Egyedül a valamikori tüzelőkhöz kapcsolódó szabadkémény padlás fölötti része maradt meg az átalakítások során, de ennek alját is deszkamennyezettel zárták le. Az épület berendezésének rekonstruálásánál egy polgárosult paraszti nívót kívántunk bemutatni. A bútorzat 1910 körül készült Nagykárolyban, a tüzelőberendezések pedig egy módosabb paraszti életmódot folytató volt kisnemesi család lakóépületét reprezentálják. Az utca felőli szobába a pitvar felőli közfal mellé egy „menekült"-nek nevezett, hőfogódobbal ellátott „fődspór" rekonstrukcióját készítettük el BÁTKY Zsigmondnak a Magyarság Néprajzában található tanulmánya és ábrái alapján.

19 (4. kép.) E különös alakú takaréktűzhely divatját - a hagyomány szerint - lengyel menekültek honosították meg a múlt század hatvanas éveiben. A „menekült" kürtője néha többszörösen is meg van törve, hogy a meleg bent maradjon a házban. BÁTKY a „menekült" eredetét vizsgálva valószínűsíti, hogy a hazájukban eredetileg füstelvezetőként szolgáló és csak utóbb tűzhellyé váló tüzelőberendezések Szatmárban és Beregben a kabolaszerű tüzelőket szorították ki.

20 A Magyarság Néprajza „Szatmár megye" helymeg4. kép. Szatmári kisnemesi ház tüzelőberendezése („menekült"). (Fotó: Hegedűs Árpád) jelöléssel, közelebbi településmeghatározás nélkül közöl két rajzot ilyen tűzhelyekről, a Felső-Tisza-vidék népi építészete c. kötetben viszont Szatmárcsekéről fénykép is található róla.

21 Úgy véltük, hogy a „menekült" rekonstruálásával szélesíthetjük a múzeumban bemutatott szatmári tüzelőberendezések körét, s egy nem túl széles körben elterjedt tűzhelyfajta megépítésével ezt a célt elértnek tekinthetjük. A ház konyhájában, a szabadkémény alatt egy, már a korábban tárgyalt tiszabecsi lakóház pitvarában lévőhöz hasonló boglyakemencét készítettünk, melynek „tőcikjébe", a hátulsó fal mellé egy kis vasplattal ellátott sport építettünk be. E tüzelőberendezés már a századfordulót követő állapotnak megfelelően azt jelzi, hogy a nyáron az addig csupán sütésre használt kemence mellett az e helyiségben való főzés is általánossá vált. A múzeum orsós faluközpontja nyugati végébe telepített nagyhódost kerülőház (mely a Kertalja u. 10. sz. alatt állt) a múlt század közepe táján épült. A magastetős, sövényfalas, eredetileg kétosztatú épülethez 1910 körül egy vályogfalú istállót toldottak. A gyűjtött adatok szerint a konyhában 1946-ban még vályogból készült szögletes kemence állt (5. kép), a bontáskor azonban már csak a szobai fal mellé épített sípkéményhez csatlakozó csikótűzhely volt az épület egyetlen tüzelőberendezése. A szobában az emlékezet szerint a kisbágyoni uraságtól származó vas „asztalspór"-ral fűtöttek, ill. főztek rajta a téli hónapokban. A bontás során a konyhában a sípkémény mögött a falban kirajzolódott egy kemence körvonala. Formája a múzeumfalu fotótárában őrzött, Tiszacsécse, Kossuth