Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

46. kép. Takaréktűzhely soronkénti rajza (Und) a) cseréptakarás a sütő tetején, b) a sütő válla, c) cseréptakarás a sütő felett 4. összefoglalás A bemutatott bontások során különböző típusú és kü­lönböző korú kályhákkal ismerkedhettünk meg. Az egyes típusok készítésmódja, díszítése és formája eltér egymástól, de még az azonos típusokon belül is mutat­koznak nagytáji sajátosságok vagy megoldásbeli kü­lönbségek. Jelenlegi célkitűzéseinknek leginkább az a módszer felel meg, ha a részletesen bemutatott egyedi adatokból megpróbáljuk kiszűrni a közös és általánosít­ható jelenségeket. A bemutatott példáink alapján fontos megfigyelése­ket tehetünk paraszti cserépkályháink szerkezetére és fűtésmódjára. Adataink a 19. század közepétől a 20. század elejéig terjedő időszakra vonatkoznak, de az idő­határokat - elsősorban visszafelé - tágíthatjuk is. A kályhák egyik közös eleme a kívülfűthetőség volt. Ez a gyakorlat a késő középkortól egészen a 20. század ele­jéig jellemezte paraszti kályháinkat csakúgy, mint az osztatlan, egylégterű belső, melyet az 1920-as évektől kezdenek füst járatokkal felosztani. Nem tekinthető belső szerkezetűnek (füstjáratosnak) az a kályha, amelynek felső részébe sütőt építettek be. Ez voltakép­pen a kályha belsejébe nyúló bádogdob, amelyben ételt melegítettek, vagy egyszerűbb ételeket sütöttek. A sütő alkalmazása a takaréktűzhelyek elterjedésével vált lehe­tővé. Paraszti kályháinknál a 19. század végétől, a 20. század elejétől számolhatunk megjelenésével. A kályhák építéséhez szinte kivétel nélkül pelyvás sarat (agyagot) használtak. A szemeskályhák esetében a tapasztás nem volt vastagabb, mint a csempe, tehát a szemek fenekét a láng közvetlenül érte. A mai gyakor­latból ismert ékelés (a csempék közötti agyagba cserép­darabokat nyomnak) a hagyományos építésnél ismeret­len volt, megjelenésével a századfordulótól számolha­tunk. Ismeretlen volt egy másik jól ismert szakmai fo­gás, a megkötés is (a csempék bordáit drótkapcsokkal erősítik össze). Ezt szemeskályhákon értelemszerűen nem lehet alkalmazni, de a táblás kályhák építésénél sem használták. A múlt század közepétől megfigyelhe­tő, hogy a táblás kályhák nagyobb csempéinek a sarkába készítéskor lyukakat fúrnak. Ezt arra használják, hogy egy-egy sor csempéit a sarkaiknál egymáshoz drótozzák. A táblás csempék bélelése (a csempe sárral kitöltött hát­oldalába cseréptáblákat nyomnak) szintén ismeretlen gyakorlat volt. Ehelyett a csempék belsejét pelyvás sár­ral kenték ki, de néha még ezt is elhagyták. A kályha tetejére tetőcserépből, vagy erre a célra ké­szített csempéből raktak takarást. A cserepek tartására laposvasakat, nemritkán kaszapengéket alkalmaztak. A kályha építésekor a csempék között minimális hézago­kat hagytak, majd a fugákat sárral töltötték ki. Karban­tartáskor a hézagokat kimeszelték, melyek az idő múlá­sával egyre szélesebbek lettek. Szemeskályhákon figyel­hető meg az a jelenség, hogy a csempék között 2-3 cm széles meszelt sáv húzódik, amely azt a benyomást kelti, mintha a csempék között kétujjnyi hézag lenne. A bon­tások igazolták, hogy ez nem így van, a csempéket szo­rosan egymás mellé illesztik, a széles meszelés a szemek egymás mellé kerülő ujjnyi vastag bordáit fedi. A korábbi gyakorlattal ellentétben, a bontások által képviselt időszakban a kályhák lábazatát és fenekét már téglából építik. A lábazat rendszerint köpenyfalas, amelynek belsejét törmelékkel töltik fel. A kályhák tor­kát vagy a váll hátsó részét vasakkal megtámasztott cse­réppel vagy téglával fedik. Szemeskályhák hengeres részénél általánosan alkal­mazott fogás a sorok negyed vagy fél csempével történő „fogyasztása". A fal mellé rakott rejtett darabokat gyak­ran cseréppel, téglával pótolják. Feliratot és évszámot általában a táblás kályhákon találunk. Ennek rendes helye a takarólapokon van. Gyakori a táblás kályhák csempéin a gyártási sorszám és az illesztési jel alkalmazása. Az égetés hibáira utal, ha a kályhán több szám is keveredik, mert a készítéskor minden kályha külön számot kap.

Next

/
Thumbnails
Contents