Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)
Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai
J. 36. kép. Táblás kályha rátétes díszítményei (Fertőhomok) ban állt. (43. kép.) A mestergerenda felirata szerint a házat 1822-ben építették. Szobáit eredetileg szemeskályhákkal fűthették, melyeket később lebontottak. A maradék csempék felhasználásával készült a takaréktűzhely az 1890-es évek legvégén. Az első szoba fűtésére egy barna mázas táblás kályha szolgált, melyet valószínűleg a múlt század második felében állítottak fel. A konyha kémény alatti területe magasabban feküdt, mint az előtér. Középen keskeny padkájú kenyérsütő kemence állt, kétoldalt a kívülfűtős szobai kályhák szájnyílásai látszottak. Az első szobai kályha száját vasajtó zárta le, kürtője - mely szintén ajtóval zárult - a fejmagasság felett torkollott a szabadkémény alá. (Hasonlóan, mint az aranyosgadányi kályhánál, lásd 33. kép.) 15 A hátsó szobai kályha száját a szemeskályha lebontása után elfalazták, de padkája és füstterelő vájata megmaradt. A takaréktűzhely füstje a tűzhelynél magasabban torkollott a kémény alá, de kürtőjének tisztítóajtaja alacsonyabban volt. (47. kép.) A tűzhely két fő részből állt: a vaslapokkal fedett főzőrészből és a fölé magasodó sütőből. (44. kép.) A sütő szögletes teste három sor magas volt, felette egy sor sokszögletű rész következett, a kettő között vékony váll húzódott. A tál alakú szemek zöld színűek voltak, belsejüket három világosabb sáv díszítette. A csempék közötti fugákat vastag zöld mázolás borította. Az ajtó felőli oldalon nyílt a sütő ajtaja, felette a szabályozó gomb volt. (45. kép.) A főzőrész egy kiugró vaskeretből és a belehelyezett két öntöttvas lapból állt. A lapok közepében kiemelhető gyűrűk voltak. A vaskeret aljára 20 cm magas bádoggallért erősítettek, amelynek rövidebbik oldalán nyílt a tűzhely ajtaja. A lejtős fenekű tűztér elején volt a rostély, az alatta lévő üreg a bádogból készült hamuzóajtóhoz vezetett. A főzőrésznek körben beugró lábazata volt. A fal mellett nyílt a kissé megemelt aljú fáslyuk, melyet szögekre akasztott függönnyel takartak el. A tűzhely vakolt felületeit világoszöldre meszelték. A bontási munkákat a sütő szétszedésével kezdtük. Meszelt teteje alatt 2 cm vastag törekes sártapasztást találtunk, melyet lefejtve, egy sor hódfarkú cseréptakarás bukkant elő. (46. kép. a.) A cserepeket két darab vaspánt támasztotta alá. A felső csempesor bontásakor megfigyelhettük, hogy kötőanyagként pelyvás sarat használtak. A sározás csak a csempék szélét takarta, fenekük szabadon maradt. A vastag meszelést eltávolítva láthatóvá vált a kályha válla, amely két saroklapból és két egyenes darabból állt. (46. kép. b.) A váll csempéi egyszerű agyaglapok voltak, melyeknek mázas oldalán haránt irányú világos csíkok futottak. A váll magasságában kezdődött a füstlyuk, amely kicsit ferdén haladva áttörte a falat, majd a túloldali tisztítóajtónál függőleges irányba fordult, és valamivel magasabban a kémény légterébe torkollott. (47. kép.) A következő csempesor lebontása után elérkeztünk a külső szabályozó gomb és a hozzá tartozó elzárható nyílás szintjére. Ekkor már világosan kirajzolódott, hogy a sütő két részből áll: a felső két sor magasságában lévő hőleadó dobból, amely a fűtést szolgálta, és az alatta elhelyezett sütőből. A két egység között téglából rakott elválasztó fal volt, melynek nyílását súberrel lehetett állítani, szabályozva a sütőn, illetve a dobon átáramló hőmennyiség arányait. (47. kép. 7-8.) A súber két sín között mozgó fémlemezből, a ráerősített szárból és gombból állt. A gomb előtt kisebb vaslemez volt, amely eltakarta a csempék közötti hézagot. A súber alatti elválasztó fal két sor téglából állt, melyet négy darab tetőcserép támasztott alá. (46. kép. c.) A cserepeket két darab laposvas tartotta, a vasak egyik vége a fal mellé épített, éltéglafalra támaszkodott, míg másik végük a megvastagított csempefalra helyezett tégladarabokon feküdt. A sütő ajtaja felett is találtunk egy laposvasat, amely a felette lévő csempék súlyát viselte. Az alsó csempesor főzőlapok felőli oldalán két laposvas tartó feküdt, megkönnyítve a csempék alatti széles vasdarab teherviselését, amely a főzőlapok előtti teljes csempefal súlyát tartotta. A legalsó sor lebontása közben megfigyeltük, hogy a csempék sározása itt vastagabb volt, mint feljebb. A csempék közötti hézagokat pelyvás sárral töltötték ki, majd tégladarabokat nyomtak bele. A sütő eltávolítása után láthatóvá vált az a két hoszszanti laposvas, amely a bádogból készült dobot tartotta. Ezek a vasak már a téglából falazott alépítményre támaszkodtak. A sütő dobja körül igen keskeny légrés volt: elöl 3 cm, alul 4-5 cm, hátul 4,5 cm, míg felül 7 cm. (47-48. kép.) A vasak hosszanti elhelyezése lehetőséget adott arra, hogy kormoláskor a sütőt kihúzzák, majd a
