Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

A Lesencefalun lebontott szemeskályha révén egy nem túl gyakori, de nem is egyedi kályha szerkezetét ismerhettük meg. Mivel a kályha szőlőbeli épület szobáját fűtötte, használata nem mindenben egyezett meg a rendszeresen lakott szobában álló kályhákéval. 2. Táblás kályhák a) Lendvadedes, Dedeshegy 1983-ban egy falhoz épített táblás kályhát bontottunk le a Zala megyei Lendvadedesen.

4 A kályha egy boronafalas szőlőbeli pince szobájában állt. Az épület szobaprésház-pince alaprajzi beosztással épült, a homlokzati évszám tanúsága szerint 1882-ben.

5 (20. kép.) Födémé csak a szobának és a pincének volt, a présház egy légteret alkotott a tetőszerkezettel. A kályha szája a présházban álló tüzelőpadkára nyílt. A kályha füstjét a harántfal mellett vezetett szikrafogó fogta fel, amely alól a két hosszanti falba vágott nyílásokon áramlott ki a szabadba. (25. kép. 12.) A présház falát fehérre meszelték, de a füstjárta helyeken, így a padkán, a padka felett és a füstfogó alatt, sárgára mázolták. (21. kép.) A zöldmázas kályha egyik oldalával teljes egészében a falhoz épült. Lábazatát és a csempék fal melletti részét fehérre meszelték, míg fugáit sárga agyaggal húzták ki. A meszelt lábazat felett függőleges homloklapú párkány húzódott, amelynek hornyába illeszkedtek a tűztér nagyméretű csempéi. A 65 cm magas tűztér palástját egyetlen csempesor adta, amelynek függőleges hézagait keskeny takarólécek díszítették. A csempék közepén domború palmettás levelek voltak. A kályha felső párkányán keskeny profilált lemez húzódott, az alatta lévő homloklapot kerek rátétes elemek díszítették. A kályha tetejét lépcsősen felhelyezett takarólapok, valamint egy kiszélesedő fejű kályhagomb zárta le. (22-23. kép.) A bontáskor a kályhát nem a legjobb műszaki állapotban találtuk. A szoba feltöltésének a süllyedése következtében a kályha kicsit megbillent, csempéi eltávolodtak egymástól, néhány helyen el is repedtek. Fugáit ennek a javításakor sározták ki erőteljesebben. A kályhagomb levétele után a felső takarólapon feliratot találtunk: „1882 Kocseár Ivean". A nehézkes vonalvezetésű írás valószínűleg a Kocseár Iván nevet takarja. Míg a felső takarólap egy darabból állt, adddig az alatta lévőt két egyforma elemből illesztették össze. (24. kép. a-b.) A takarólapok és a felső párkány csempéinek a szélébe még a készítéskor lyukakat fúrtak, amelyek segítségével az építéskor a csempéket összedrótozták. Az „U" alakú felső párkány fal felőli oldalán két darab kaszapengéből és a ráfektetett két sor hódfarkú cserépből készítettek takarást. (24. kép. c, 25. kép. 8.) A cserepek szélét a pengéken kívül még a falból kiálló téglasor is alátámasztotta. A tűztér tábláinak hátsó oldalát vízszintes és függőleges bordák osztották apróbb részekre, melyeknek belsejét pelyvás sárral töltötték ki. (26. kép.) A csempéket is pelyvás sárral ragasztották egymáshoz, kapcsozást vagy ékelést nem alkalmaztak. A szélső csempéket a falhoz csatlakozó részen élére állított téglákkal toldották ki. (24. kép. d.) Ezt a részt természetesen tapasztani és meszelni kellett. A lábazati csempék üregét sárral töltötték ki, hogy az itt égő tűz ne érje közvetlenül a csempék falát. A kályha fenekét lapjára fektetett téglával burkolták. A lábazatot égetett tégla köpenyfal vette körül, melynek közepét földdel töltötték ki. A lábazat kívülről tapasztva, meszelve volt. A kályha lebontása után vizsgáltuk a hozzá kapcsolódó épületszerkezeteket is. A ház építésénél a kályha mögötti boronafalban egy nagyobb nyílást hagytak, melyet később téglával falaztak be. Ebben a falban volt a kályha szájnyílása is. A 39 cm széles, 37 cm magas nyílást két ferdén elhelyezett téglával hidalták át. A présházban lévő tüzelőpadka is téglából épült. A kályha tehát 1882-ben készült, ugyanabban az évben, mikor a pince építését befejezték, ezért nincs okunk kételkedni abban, hogy a szoba fűtésére ezt a kályhát vásárolták, és még abban az évben felállították. Készítőjének nevét ugyan ismerjük, de működési helyét nem tudtuk meghatározni, a kor fazekas-összeírásában nem szerepel.

6 Tájékozódásul egy másik kályha adatait hívhatjuk segítségül. A közeli Rédicsről került egy falhoz épített táblás kályha a múzeumba, melyet felirata szerint Makovetz József készített 1890-ben Lentiszombathelyen.

7 Ezt a kályhát tehát a közvetlen környékről vásárolták. Valószínű, hogy a lendvadedesi kályha is valahonnan Zala megye délnyugati részéről származik. A kályhát fával, venyigével, szőlőkaróval, gallyal fűtötték, szalmát csak a begyújtáshoz használtak. Hidegebb időben ha kint aludtak, begyújtottak a kályhába. Belsejében vizet forraltak, krumplit sütöttek vagy fazékban főztek, szája előtt pedig lábasban a nyílt tűzön készítették az ételt. A kályha tetején „magszerfélét" szárítottak, bögrében vagy lábasban melegen tartották az ételt, téli borozgatás közben pedig a cserépkorsót tették ide, hogy a bor megmelegedjen. Nyáron is szívesen tartottak élelmet a kályha vállán, mert az egér ide nem tudott fölmászni. Régen, ha hetekig kint tartózkodtak a szőlőben, előfordult, hogy a kenyeret is a kályhában sütötték. Ezért találtunk a szoba padlására felrakva a szénvonó mellett sütőlapátot is. Meszeléskor a kályha alját is kimeszelték, fugáit pedig sárral húzták ki, hogy ne füstöljön. A kályha belsejét időnként javították, ilyenkor fejjel és vállal bebújtak a száján, és a sérült részeket sárral kenték ki. A dedesi szőlőhegyen a táblás kályhák használata általános volt, függetlenül az illető család vagyoni helyzetétől. Míg a szőlőhegyen táblás kályhákat használtak, addig a faluban csak szemeskályhák voltak. A kályha terminológiája a következő szavakból áll össze: kálhaalap (a kályha lábazata), tüsze (a présházban lévő padka), kálhaluk (a kályha szája), szemek (a táblás csempék), kálhabub (kályhagomb), füstfogó, cserépkálha. Említésre érdemes még a szoba berendezése is. A kályha az ajtó melletti közfal közepénél állt, a közte és a hátsó fal közötti részen volt az ágy. Az ajtóval szemben helyezkedett el az „X" lábú asztal, mellette faragott szélű pad állt. A pad fölé akasztós és rakodós részekből kombinált polcot akasztottak. Polcként használták az ablakok kiálló szemöldökeit is, itt kisebb üvegeket és lámpát tartottak. (27. kép.) A lendvadedesi kályha a falhoz épített táblás kályhák jellegzetes típusát képviseli. Elterjedési területük Nyugat-Dunántúl határ menti részeire korlátozódik, kapcsolataik azonban délnyugati irányban túlmutatnak a magyarlakta területeken. A kályha jelentőségét növeli,