Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

7. kép. Lakóház alaprajza (Egyházashollós) 1. szoba, 2. konyha, 3. előszoba, 4. kamra, 5. istálló 8. kép. Szemcskályha a szobában (Egyházashollós) voltak pingálva. A bontás során megállapítottuk, hogy az eredeti mázolás színe kék volt, csak a későbbi javítások alkalmával tértek át a zöld használatára. A kályha szájnyílása 38 cm széles, 55 cm magas volt. A nyílás mögött kezdődött a füst elvezetésére szolgáló kürtő, mely 65 cm-t függőlegesen emelkedett, majd oldalra fordulva, 88 cm-es vízszintes szakasz után becsatlakozott a konyhai kéménybe. (13. kép.) A konyhai tüzelőajtó 37/ 37 cm-es volt, és a burkolatnál 48 cm-rel magasabban helyezkedett el. A kályha készítési idejét és helyét nem ismerjük. A lakóházat Antal József öregapja, Záll György építtette 1885-ben. Jelenlegi tulajdonosa Antal Józsefné 1936ban került a családhoz, ekkor a kályha már eredeti helyén állt. Készítési idejét - figyelembe véve az analóg kályhák és a lakóház átalakításának tapasztalatait - a 19. század végére, a 20. század elejére tehetjük. Készítési helyként a Nyugat-Dunántúl valamelyik városi, mezővárosi műhelye jöhet szóba. 9. kép. Sütő a kályha oldalában (Egyházashollós) A szemeskályha a nyugat-dunántúli nagytáji típus szinte valamennyi sajátosságát magán viseli. Ide sorolja magas lábazata (a mezőcsokonyai kályha esetén ez 38 cm volt, itt 51 + 13 cm), a lábazati párkánnyal összeépített fekvő téglalap alakú lapcsempéje, egészen keskeny válla és felső párkánya, valamint a díszítés és a mázazás jellege. Gyakori ennél a típusnál, hogy felső része csak két - erősen kúposodó - sorból áll. A kúposodás kályhánknál is megfigyelhető, de ez teljes magassággal párosul. A kályha használatáról csak töredékes adataink vannak. 1936-ban, mikor Antal Józsefné fiatal asszonyként a családhoz került, az első szobát már nem lakták, így a kályhát sem használták, de a nagymama elmondása alapján tudjuk, hogy régebben fával tüzeltek benne. A félbevágott ölfákat gúlába rakva állogatták a kályha belsejébe és úgy gyújtottak be. Ehhez feltétlen tudnunk kell, hogy Antalék a falu módos gazdái közé tartoztak. A kályha sütőjét is használták ilyenkor, általában krumplit sütöttek benne. Az utóbbi évtizedekben a kályha karbantartása csak a fugák mázolására és a lábazat meszelésére korlátozódott. Korántsem teljes, de tanulságos a kályha terminológiája. Az egész tüzelőberendezés neve cserépkályha. A tál alakú szemeket kályhakupának mondják, a keskeny középpárkányt pedig vá//nak. A sütő neve redli, a csempék közötti bordázat a ráma. A csempéken lévő mázat zománcnak hívják. Az egyházashollósi szemeskályha bontásával egy jellegzetesen nyugat-dunántúli kályha szerkezetét, építésmódját és a századfordulóra jellemző tüzelőberendezéshez való kapcsolatát ismerhettük meg.