Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

5. kép. Sütő helyzete a szemeskályhában (Mezőcsokonya) b) Egyházashollós, Petőfi u. 56. sz. 1983-ban egy szemeskályhát bontottunk le a Vas megyei Egyházashollóson.

2 A kályhát befogadó lakóház 1885ben épült téglából, alaprajza szoba-konyha-előszobahátsó szoba-kamra-kamra-istálló beosztással lett kialakítva. (7. kép.) Jelenlegi állapota azonban már több átalakítás nyomát viseli magán, például konyháját is modernizálták. A kályha az első szobában állt, a konyha felőli közfal közepén. Fűtését a konyhából nyíló vasajtón keresztül végezték, de füstjét a mellette álló zárt kémény vezette el. Ugyanebbe a kürtőbe kötötték a konyha sarkában álló nagyméretű kemencét is. A kéményben még egy - a kályhaajtó felől fűthető - katlan is volt. A hátsó szobát külön kéménybe kötött csikós sparhelt fűtötte. A kályha alul szögletes, felül hengeres volt. Tagolt lábazatát fehérre meszelték, míg a csempék közötti fugákat zöldre mázolták. A kályha színét vajszínű alapra spriccelt szürkéskék, néha zöldes árnyalatú máz adta. A domborműves díszítések vajszínűek, illetve élénk sárga mázazásúak voltak. (8. kép.) A kályha tűztere három sor magas volt. Az alsó sort nagyméretű, fekvő téglalap alakú csempék alkották, felületüket domborműves motívumok díszítették. A lapcsempék felett két sor tál alakú szem következett. A tűztér négy csempe széles és négy és fél csempe mély volt. A sarokcsempék lapjain domború díszítések voltak. A szögletes test és a hengeres rész között húzódott a kályha válla, amely 3 centiméteres magasságával a forma hangsúlytalan eleme maradt. A hengeres rész alsó sorában helyezkedett el a sütő, melynek ajtaja a hátsó fal felé nézett. A sütő bádoglemezből készült, kallantyúján porcelángomb volt. (9. kép.) A három sor magas henger tetejét a vállhoz hasonló keskeny párkány szegélyezte. A kályha teteje lapos volt. A kályha bontását a tetőt takaró, viszonylag vékony sárréteg leszedésével kezdtük. A falakon a felső párkány csempéi látszottak, valamint a kályhát lezáró cserépborítás. (10. kép. a.) A hódfarkú cserépből kifaragott borítás és a párkány eltávolítása után megtaláltuk a cseréptakarást tartó három darab kaszapengét, melyeket a felső csempesorra fektettek rá. A kályha fűtése során a pengék vékonyabb részei elégtek, de így is megállapítható volt, hogy egykoron a ház körül található törött vagy csorbult darabokat használták fel. (10. kép. b.) A csempéket pelyvás sárral ragasztották egymáshoz. A sározás nem volt vastagabb, mint a kályhaszem, ezért belülről látható volt a csempék feneke. (11. kép.) A hengeres részbe rakott kályhaszemeknek egyenes oldalaik voltak, akárcsak az alsó, szögletes részben használtaknak. Megfigyelhettük, hogy a kerek sorok kirakásánál az egymás fölé kerülő sorokat mindig egy fél csempemérettel csökkentették. A legfelső sor 11 csempéből állt, az alatta lévőben 11 csempe és egy 9,5 cm széles cserépdarab volt, míg az alsó sorban 10 egész csempét, egy háromnegyedesre faragott darabot és a sütőt találtuk. (12. kép.) Ha az alsó sorban lévő sütőt csempére számoljuk át, akkor ez a sor 12 csempéből áll. A hengeres rész lebontása után láthatóvá vált a sütő elhelyezése. (10. kép c.) A sütő nyílása a kályha vállára feküdt fel oly módon, hogy pereme lelógott róla. (9. kép.) Hátsó részét a vállon keresztbe fektetett laposvas tartotta. A sütő leemelése után a váll szerkezetét tártuk fel. A csempék egyetlen lapból álltak, homlokrészükre keskeny párkányt ragasztottak. Az „U" alakú váll fal felőli részét hódfarkú cseréppel egészítették ki. A cserepeket a tűztér legfelső sorára fektetett laposvas tartotta. (10. kép. c-d.) A laposvas végeit kovács nyújtotta ki és hajlította meg úgy, hogy a csempék domborulatára idomuljon. Itt kell megemlítenünk, hogy a kályha felső része nem teljesen szabályosan illeszkedett a vállra. A sütő miatt az egész felépítmény egy kicsit oldalra tolódott el. A vállra fektetett alsó sor elöl és bal oldalt mintegy 5 cm-rel volt beljebb, de a jobb oldalon a sütő ajtajáig ért. A tűztér bontásakor megállapítható volt, hogy a tál alakú csempéket ugyanúgy pelyvás sárba rakták, mint a felső rész esetében. A tapasztás itt sem volt vastagabb, mint a tálak mélysége. Az alsó sorban lévő lapcsempék hátulját bordák osztották apróbb mezőkre, melyeknek közeit sárral töltötték ki. (13. kép) Az alsó csempesor alatt egy sor élére állított téglasor volt, amely tulajdonképpen a kályha falát magasította, de külső megjelenésében úgy tűnt, mintha a lábazathoz tartoznék. A tégla tetején húzódó lábazati párkányról - amint az várható volt - kiderült, hogy nem különálló párkány, hanem csak a lapcsempék aljára épített díszlécről van szó. A lábazat meszelése annyira eltakarta, hogy csak gondos vizsgálattal lehetett felismerni. (14. kép.) A kályha alját lapjára fektetett téglával burkolták. A lábazat formáját téglából falazott köpenyfal adta meg, amelynek belsejét törmelékkel töltötték fel. A lábazatot kívülről vakolták és fehérre meszelték. A kályha fugái - beleértve a csempék szélén futó bordákat is - zöldre