Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 5. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1989)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Cserépkályhák bontási tapasztalatai

Sabján Tibor CSERÉPKÁLYHÁK BONTÁSI TAPASZTALATAI A Szabadtéri Néprajzi Múzeumban folyó bontási munkák az évek múlásával lehetővé tesznek bizonyos tematikus jellegű feldolgozásokat is. A bontási munkák nagy jelentősége abban van, hogy a bontás során lehetőség nyílik az adott építmény építéstechnológiájának, valamint építéstörténetének - elsősorban változásokon keresztüli - részletes megismerésére, illetve rekonstrukciójára. A ma kutatója egyre több olyan népi építészeti jelenséggel találkozik, amelynek keletkezési ideje vagy aktív alkalmazása az emlékezet által elérhető időszakoknál régebbi korokba nyúlik vissza. Ebbe a körbe sorolható a tüzelőberendezések építésére és belső szerkezetére vonatkozó ismeretanyag is. Ezekből szeretnénk témák szerinti feldolgozásokat közreadni, kezdve a cserépkályhákkal, majd folytatva a külső fűtésű kemencékkel, a konyhai kemencékkel és a takaréktűzhelyekkel. A tanulmány felépítésében a leíró jellegű bemutatás mellett (a bontás előtti állapot leírása, a bontás folyamatának az ismertetése) szeretnénk a tapasztalatokat rövid történeti és összehasonlító értékelésbe ágyazni. /. Szemeskályhák a) Mezőcsokonya, Petőfi u. 53. sz. 1978-ban egy barna mázas szemeskályhát bontottunk le a Somogy megyei Mezőcsokonyán.

1 A kályha egy szoba-konyha-szoba alaprajzi beosztású lakórész első szobájában állott. A hátsó szobát egy zöld mázas szemeskályha fűtötte, melyet azonban már évekkel korábban lebontottak. Megmaradt darabjai alapján megállapíthattuk, hogy a barna kályhával egy műhelyben készült, mintázatuk teljesen egyforma. A kályhákat a téglaboltozatos szabad kémény alól fűtötték. Á bontás időpontjában a konyha berendezése két tüzelőpadkából és a hátsó szobai padkára épített katlanból állt. A katlan füstjét a sarokba tapasztott alacsony kürtő vezette a kémény alá. A kémény szűkülő részében egymásra keresztbe fektetett füstölőrudak voltak. A konyha légterét a kémény füstgerendája alá húzott utólagos válaszfal osztotta két részre. A fal közepén ajtó nyílott. A konyha egészén látható volt, hogy átalakításokat végeztek rajta, melyre a ház tulajdonosa még jól emlékezett. Elmondása alapján rögzíteni tudtuk a tüzelőberendezések századfordulós állapotát. A rekonstrukciót nagyban megkönnyítette az a tény, hogy a konyha falán jól láthatók voltak az egykori tűzhelyek körvonalai, így a szóbeli közléseket pontos méretekkel tudtuk kiegészíteni. Később rajzban rekonstruáltuk a lakóház teljes tüzelőberendezését, amely a századfordulón használatos mezőcsokonyai állapotokat is jól tükrözi. (1-2. kép.) A konyha közepén állt a 140/135 cm alapterületű kenyérsütő kemence, melynek magassága 115 cm volt. Szája előtt alacsony padka húzódott, bal oldalán szabályozó lyuk volt. A kemence jobb oldalához csatlakozott a kiskemence, melynek tömege a kemence és a tüzelőpadka fölé magasodott. Szája az első szoba felőli padkáról, a tüszejxőX nyílt. A kemence szélessége 125 cm, mélysége 95 cm, magassága 145 cm volt. Alatta a fa tartására szolgáló üreg húzódott. A bal oldali padka hátulsó részére épült a már bemutatott katlan, melyet szintén a padkáról fűtöttek. A szobai szemeskályhák szája a füstöt terelő vájatokkal együtt egészen a konyhát osztó pillérek mellé szorult, mivel a konyha hátsó részét a többi tüzelőberendezés töltötte ki. A szemeskályha alul szögletes, felül hengeres formájú volt. (3. kép.) 38 cm magas lábazatát sima felületű csempelapok borították. Felette kezdődött a kályha tűztere, amely három sor magas volt. Alsó sora plasztikusan díszített lapcsempékből állt, míg a felette lévő két sor tál alakú szemekből. A kályha szélessége a vállak alatt négy és fél csempényi volt (84-85 cm), de alsó lapcsempéinek mérete és kiosztása nem igazodott ehhez, ezért a különbségeket darabokkal pótolták. Ebből adódott, hogy a kályha hátsó oldalán az alsó két sor között a fugák hálósán találkoztak. A szögletes és a hengeres rész között húzódott a kályha válla. A váll ajtó felőli részén a csempék homloklapja díszített volt, míg a hátsó oldalon sima csempéket találtunk. A kályha hengeres része három sor magas volt, amelybe másfél csempe magasan csatlakozott a bádoglemezből készült sütő. A felső rész csempéi íves széllel készültek, ezért a henger alakja viszonylag szabályos volt (felső átmérője 73 cm-t tett ki). Fugái - csakúgy, mint a sütő ajtaja - ezüst festékkel voltak bemázolva. A kályha tetejét lapos csempékből álló pártázat díszítette, homloklapján domborműves motívumokkal. A pártázat egyik csempéje hiányzott. A kályha bontását fordított technológiai sorrendben végeztük. Először a kályha pártázatai szedtük le. Megállapítható volt, hogy ezek a csempék a tűztér felett helyezkedtek el, tehát elsősorban díszítő, takaró szerepük volt. Az íves előlap hátulján kicsi borda húzódott, amely a tető sározásához rögzítette a csempét. A kályha tetejét több rétegű meszelés (kb. 2 cm) és mintegy 3 cm vastag sározás borította. Ez alatt volt a hódfarkú cserépből készült felső takarás, melyet két darab vaspálca támasztott alá. (4. kép. a-b.) A keresztbe fektetett vasak a felső csempék tetejére támaszkodtak. A felső sor 12 darab íves szélű szemből állt, melyeket pelyvás sárral tapasztottak egymáshoz. A sütő a középső sor első két csempéjébe metszett bele, ahol a csempék sarkait lefaragták. Az alsó sor folyamatosságát a sütő teste már teljesen megszakította. (5. kép) Mivel szélessége na-