Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - HÁLA JÓZSEF: Kőbányászat és kőfaragás a Gerecse hegységben különös tekintettel a kőfejtők barlanglakásaira

14. kép. Az 5. sz. barlanglakás a Keszli-bányában (Fotó: HÁLA József, 1984). A gunyhók fontosabb adatait a következő táblázat tartalmazza : 4. Munka a kőbányákban, élet a barlanglakásokban A követ kitermelő munkásokat a gerecsei kőbányákban kőfejtőnek vagy riccereknek nevezik.

30 E foglalkozás gyakorlását nem kötötték szakképesítéshez, a munkafogásokat a fiatalok a bányákban idősebb riccerektbl tanulták meg.

51 Bár a kőbányákban már az 1950-es évek elején megindult a gépesítés (amely napjainkra magas szintre fejlődött), a kőfejtők ma is használják régi, kézi eszközeiket (pl. klagyivó, pőrő, pucmaci, klin, puncsetta, pléska, spiccvéső, stangli, stb.) is, néhány munkafázist ma is úgy végeznek, mint évszázadokkal ezelőtt. A kézi erővel és eszközökkel végzett kőfejtés még nem is olyan régen a következő módon történt. A meddő letakar! tása, elhordása után a bányafalban lévő, különböző vastagságú rétegekre bejelölték a kifejtendő kőtömb méretét. Ezután V-alakú, kb. 4—5 cm széles és kb. 10—20 cm mély árkokat (rccceket) mélyítettek. Ezekben helyezték el az ékeket (melléjük vaslapocskákat, pléskákat raktak) és a nagykalapáccsal egyenletesen addig ütötték azokat amíg a kő el nem repedt. Ezt követően a kőtömböt kiemelték a helyéről, ha kellett, ékekkel tovább darabolták és némileg megfaragták. így szállították azután a kőfaragó telepekre. A különböző munkafázisok (pl. kézifúrás, trajbolás, hasítás, emelés, rakodás) végzésénél komendókat (munkarigmusokat, munkadalokat) mondtak, énekeltek, ezekkel adva meg a közösen végzett munka ritmusát.

52 A bányabeli szállítás talicskákkál, valamint lovak által vontatott ládákkal és kordékkal történt. Ezekkel hordták el a törmeléket, meddőt, sifrát. A nagy kőtömböket emberi erővel és kézi eszközök segítségével mozgatták és rakták fel a birfás szekerekre. Ez utóbbiak szállították (két vagy több lóval vontatva) a követ a süttői, piszkei stb. feldolgozó telepekre, a kőfaragó műhelyekbe, illetve a Dunapartra és vasútállomásra. A szállítást általában annak a falunak a fuvarosai végezték, amelyeknek a határában a kőbányák voltak. A riccerek 4—8 fős csoportokban, partikban dolgoztak. Vezetőjük a partifirel volt, akit a parti tagjai választottak maguk közül a bánya vezetőjének jóváhagyásával. Ők a legjobb, legtapasztaltabb munkások közül kerültek ki, valamint tudtak írni és számolni, ugyanis azon kívül, hogy ők