Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - KURUCZ ENIKŐ: Anyag, szerkezet és technika Konyár népi építészetében

Kurucz EnikŐ ANYAG, SZERKEZET ÉS TECHNIKA KONYÁR NÉPI ÉPÍTÉSZETÉBEN Konyár népi építészetének alapanyagait és építőtechnikáit kizárólag a paraszti porták épületállományának szemszögéből tekintjük át. Ennek legfőbb oka, hogy az általunk vizsgált területen a közösségi épületek magasabb színvonalú építészete nem gyakorolt jelentős befolyást a népi építészeti gyakorlatra. A falu a Hajdúság és a Sárrét találkozásánál lévő északbihari terület egyik települése. A Kalló árterének nyugati oldalán, a folyó jobb oldalán fekszik. Területe a 19. század végéig mocsaras, lápos volt. A folyószabályozás után a talaj gyorsan szikesedett. Napjainkra a szántóföldek talaját trágyázással feljavították, nagyobb szikes területek csak a legelőkön maradtak. Településtörténeti kutatásainkban a legjelentősebb fellelhető források a katonai térképek és felmérések. Az építészeti kép alakulását jórészt az emlékezet útján a múlt század végéig nyomon lehet követni. A korábbi időszakokra vonatkozó adatok mint a továbbiakból kitűnik igen hiányosak. A falu környékén nem voltak számottevő régészeti kutatások sem. A mai falu települése három részre tagolódik, melyek három településtípushoz tartoznak. Jelen vizsgálatunk szempontjából az első kettő, a jelenlegi falu belső magja a meghatározó. A harmadik részt a vasút mentén a második világháború után építették be. A korábbi térképeken ezen a területen szántóföldek és kertek voltak. A település belső magja öt utcából áll, ezek legmagasabb pontján a templom, a maival azonos helyen áll, mellette a parókia és az iskola. A térképek tanúsága szerint ez a rész települt be először. Itt a folyószabályozás előtt is álltak már házak. A mocsarak lecsapolása előtt a víz egészen eddig a részig felhúzódott, sőt a szélső utcát is gyakran elöntötte.

1 Az ezen a magon kívül eső telkek ólaskertek lehettek. Ezt bizonyítja a korábbi térképeken látható nagy távolság az épületek között, valamint ezek rendszertelennek tűnő elhelyezkedése. A vízszabályozási munkák megkezdése előtt igen nagyarányú állattartással találkozunk. Okleveles anyagból tudjuk, hogy az 1720-as években a falu földje olyan gyenge, hogy 50 családnak sem nyújt megélhetést, mégis több mint 100 család lakja. Ezek állattartással foglalkoztak.

2 A napjainkhoz időben egyre közelebb eső térképeket vizsgálva azt tapasztaljuk, hogy a falumagban ugyan egyre több utca van, de mindmáig megtartotta sorosutcás formáját. Az-újonnan keletkező utcák az előzőekkel párhuzamosan futnak, ami az örökösödési renddel és az ezzel bekövetkező telekosztódással magyarázható. Ezt támasztja alá az az 1727-ben köttetett okmány, amely apa és fia között jött létre.

3 A gazdaság egyre intenzívebbé válásával a családtagok száma is szaporodott. Ez, valamint a mocsarak lecsapolása tette lehetővé, ugyanakkor szükségszerűvé is a külső telkek betelepítését. Ugyancsak ezen a részen kaptak telket az újonnan betelepülők is.

4 Itt már az amúgy is szabálytalan ólaskertek helyén halmaztelepülés jött létre, több utcával és zuggal. Az utcakép ilyen alakulása következtében kétféle telekforma alakult ki. Az ólaskertek helyén szabálytalan, a falumagban szalagtelkek. Mindkét telektípuson az épületállomány és azok elhelyezkedése nagyjából egyforma. Tagolt épületelrendezéssel találkozunk, 2—4 nagyobb épület között 1—2 kisebb található. A kétsoros udvarokon a lakóházzal szemben szinte minden esetben legalább egy nagyobb épület áll. Jelen esetben ez leggyakrabban magtár vagy újabban nyárikonyha. A telek két részét kerítés választja el egymástól. Az első részben, a kertben áll a lakóház vele szemben a magtár vagy nyárikonyha. Középen a nagykapuval szemben homokos út vezet át a hátsó udvarba. Itt áll az istálló, az ólak, néhány esetben a fészer vagy csűr, trágyadomb, árnyékszék és újabban a góré. A kút helye igen változó. Esetenként a kertben áll a lakóház és a szemben lévő épület között, máskor a hátsó udvarban, központi helyen. A kertben a ház előtt virágoskert van, melyet a ház hosszanti falánál gyakran szőlőlugas választ el a szekérúttól. A magtár mögé gyakran ültetnek egy-két sor kukoricát, valamint a nyárára való zöldséget. A hátsó udvar üres, legfeljebb a telekhatárra ültetnek egy-két akácfát. Ma már sok esetben megrövidült az udvar. Otthon nem folytatnak nagyarányú állattartást, így gyümölcsös, zöldséges kert lesz. 1. Építőanyagok Az 1830-as évek után nagyarányú fejlődés mutatkozott a lakóházak építésében. A két háború ezt a fejlődést visszaveti ugyan, de 1970-ben kb. 1200 lakóházat találunk a faluban.' ' Az ismertetett földrajzi viszonyok igen jelentős hatással voltak az építőanyagok alakulására. .' A mocsarak lecsapolása előtt a terület fában különösen szegény volt. Egy 1652-es adóösszeírás szerint erdeje egyáltalán nincsen, a fát a közelebbi, néha a hegyvidéki erdőkből hozták az építkezéshez.

0 Ugyanezt megerősíti egy 1715-ös adóösszeírás, mely szerint „sylvas absolute nullás".

7 A lelkészi díjlevelek segítségével megállapíthatjuk, hogy fáért. a bagosi, hosszúpályi nemegyszer a nagyváradi erdőkig is elmentek.

8 Sok nád, sás ésgyékény termett. A fa hiánya miatt ezeket használták építőanyagnak. Egyik legrégibb sokféleképpen használható anyag volt a nád. Ebben az időben fát a tetőszerkezeten és a nyílás-