Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)

népszámlálás adatai mutatják. A századfordulón Csongrád vármegye 100 lakására 124 szoba, 89 konyha jut, melyen belül Hódmezővásárhelyen 100: 128 : 92, Szegeden 100: 134: 91 az arány. Ugyanekkor Békés vármegyében 100 lakásra 131 szoba és 85 konyha esik. Hasonló a helyzet Hajdú vármegyében, ahol 100 házra 127 szoba, valamint 85 konyha jut, melyen belül Debrecenben 100 : 144: 64 az arány.

43 A lakóházak építőanyagát tekintve 1890-ből állnak rendelkezésünkre megbízható adatfelvételek. Ezekből az derült ki, hogy az Alföldön — a természeti adottságokhoz igazodóan — döntő többségben a lakóházak falazata föld ill. sár és vályogtégla. Számszerűségében az alábbi arányok figyelhetők meg az egyes faltípusok szerint (kő ill. tégla, kő vagy tégla alapon föld, ill. sár és vályogtégla, föld illetve sár és vályogtégla, fa v. más): Csongrád megyében 2571639-17 313-502, melyen belül Hódmezővásárhelyen: 252629-10 168-243, Szegeden: 2206-2872-6792-740. Békés megyében nagyobb az eltolódás: 1265-2276-39 612-405. Hajdú megyében is a földfalak vannak túlsúlyban: 447-199523 622-1362, melyen belül Debrecenben a legkiegyenlítettebb az arány: 2003-1667-21 114-712.

44 Az 1900-as népszámlálás adatai alapján már az egyes településeken belül is nyomon tudjuk követni a lakóházak falazatainak arányváltozásait. Ezek szerint Szeged és Debrecen kivételével falvakban, mezővárosokban egyaránt dominál a földből ill. a sárból, valamint vályogtéglából rakott fal. Tanulságos áttekinteni a tájegység telepítési tervében épülettel szereplő települések adatait: Békés 184-2104925-223, Békéscsaba 509-60-5278-0, Orosháza 128-1873362-2, Tótkomlós 26-20-1975-0, Szeghalom 30-34-164821, Hajdúbagos 6-27-246-91, Berekböszörmény 46-90-5481, Debrecen 3427-1064-2369-1308, Hajdúnánás 64-3022986-334, Makó 174-587-5810-20, Szegvár 21-37-1178-1, Szentes 98-240-6300-7, Hódmezővásárhely 413-637-10 1076 és végül Szeged 2510-25O3-8278-208.

45 A házak tetőfedésében is a természetes környezet által felkínált anyagok vannak túlsúlyban. Az 1891. év elején végrehajtott népszámlálás épületstatisztikai adatai alapján a nád, zsúp, szalma, zsindely v. deszka — cserép, pala, bádog tetőfedőanyagok aránya az Alföldön az alábbi számszerűséget mutatja: Csongrád vármegye 13 039-4442-2250, Békés vármegye 33 817-6050-3691, Hajdú vármegye 24 6881417-1321. A Tiszántúl legnagyobb népességű városaiban az arány a következő : Szeged 4803-7098-709, Hódmezővásárhely 5109-2630-3553, Debrecen 2085-700-37II.

40 Az 1900-as népszámlálás adatfelvételei hasonló arányokat mutatnak a már hivatkozott, de más települések esetében is a tetőfedőanyagok elterjedésében: Békés 4445-567-530, Békéscsaba 4185-1056-606, Orosháza 1154-1261-1264, Tótkomlós 1318-201-502, Szeghalom 1549-85-99, Hajdúbagos 352-9-9, Berekböszörmény 514-25-146, Debrecen 2465943-4820, Hajdúnánás 2586-556-544, Makó 1199-642-4750, Szegvár 242-384-611, Szentes 3247-1092-2306, Hódmezővásárhely 3915-2377-4872, és végül Szeged 5147-7374-978.

47 A helyi adottságok által megszabott egyszerűbb anyagok még nagyobb mértékben domináltak a különálló gazdasági épületeknél. Ilyenformán mindezen építményeket, de különösen a lakóházakat nem tekinthetjük mélyreható társadalmi és kulturális változás következményeinek, csupán a paraszttársadalom meglehetősen szűk meggazdagodott rétegének gazdasági „erődemonstrációinak", mai szemléletünkben státusz-szimbólumainak. Elangsúlyóznunk kell azonban, hogy ezen épületek többsége — különösen utcafronti, alaki-formai megjelenésében, kiképzésében — túllépett a korabeli utcaképek jellemző monotóniáján, s oszlopaik, vakolatdíszeik, mintáik, sablonjaik esztétikailag új minőséget honosítottak meg. A 19. század polgárosodó köznemességének és a mezővárosi polgárság stílusának építészetileg a klasszicizmust tekinthetjük. E stílus hatása igen erős a paraszti rétegek építkezési gyakorlatában is. Legjellegzetesebb példái éppen az Alföldön, főleg a Kis- és Nagykunság népi építészetében találhatók. A klasszicizmus egyszerű, nyugodt formái közel álltak a magyar népi építkezés szerkezeti hagyományaihoz, s feltehetően ez is magyarázhatja elterjedését. A klasszicista jellegű homlokzatokon gyakran található a klasszikus oszloprendekre emlékeztető lábazattal, fejezettel ellátott oszlop, pillér és sáv, vagy azok imitációi. A mezővárosok népi építkezési gyakorlatában bekerülő klasszicizáló formák továbbélése egészen a múlt század végéig kimutatható olykor még napjainkban is álló házakon a Szépészeti Bizottmányokhoz, majd a Királyi Bizottság Építészeti Osztályához benyújtott egyszerű pallértervekben. Lényeges változások természetesen nem történtek ; a több évszázados fejlődés során kialakult, s alaptípusában háromosztatú közép-magyar vagy alföldi háztípus a 19. század folyamán alig változik. Az alaprajzi megoldásokat, a homlokzatkiképzést, funkcionális és díszítőelemeket tekintve azt állíthatjuk, hogy a múlt század második felének mezővárosi parasztháza a korábbi típusok őrzője maradt, így van ez annak ellenére, hogy a városi szabályrendeletek az építkezésekkel kapcsolatban több vonatkozásban a régi normákat meghaladó előírásokat, ill. intézkedéseket tartalmaznak : pl. utcavonalkitűzés, anyaghasználat, szintmagasság, helyiségbelméret, de még esztétikai kérdésekben is.

48 Ilyen körülmények között természetes a stílusmegmerevedés, különösen ha figyelembe vesszük a nagyobb városokban dolgozó kőművesmesterek hatását. Szegeden és térségében például az 1870-es, majd az árvíz utáni idők építési fellendülésében fontos szerepet kaptak az alső- és felsővárosi kőművesek, pallérok, akik gondosan megőrizték a klasszicizmus elemeit, sőt az egyes formai elemek (párkányok, fejezetek) rajzi mintáit, sablonjait, a vakolatból történő kiképzésüknek gyakran még munkaszerszámait (pl. párkányhúzó profil) is. Az ilymódon képződő, főként alakiformai vonatkozásaiban új népi-paraszti építészeti hagyomány természetesen nem hagyta érintetlenül Szeged vonzáskörzetébe sorolható településeket (pl. Makó, Hódmezővásárhely, Szentes).

49 A múlt század utolsó évtizedeiben új stílus érezteti hatását, az eklektika. Az alföldi mezővárosok, települések éppen e kószákban kapják meg ma is föllelhető arculatukat a neoreneszánszból kinövő eklektikát, a történeti stílusok elvben hűséges, a valóságban azonban önkényes kombináló utánzásával. Ekkor már „építkezési divat" is hatott azokra a rétegekre, melyeknek módjában állt homlokzatok átépítése, költségesebb díszítése. Erre az időszakra esik általában a kőműves szakma önállósulása a mezővárosokban, falvakban, s ennek révén a városi műépítészeti formák intenzívebb hatása. Egyre szélesebb körben terjedt az égetett téglából rakott fal, mely lehetővé tette határozottabb vonalú párkányok, szemöldökök, könyöklők és más tagozatok kifalazását, az erősebb plasztikát. Az eklektika a népi építkezésben elsősorban a vakolatból készült kőutánzat