Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - SABJÁN TIBOR: Adatok a kályhásmesterségről I. (Völcsey Lajos, Dör)

szőr a műhelyben hagyja szikkadni, míg bőrkemény nem lesz. Levételkor vagy száradás közben könnyen eltorzulhat a szem, ezért fél napi szikkadás után vinklibe állítja. Ehhez pontosan derékszögbe állított deszka sablont használ, melynek hajlatába nyomja a kályhaszemet, mialatt ujjaival az alsó laphoz szorítja. (16. kép.) Ezt a műveletet mind a négy oldalon elvégzi. Ekkor a csempe biztosan pontos lesz, mivel a bőrkemény agyag már nem deformálódik el. A derékszögbe állításnak a kályha építésekor van jelentősége, mert nem kell csiszolni a kályhacsempéket. 3. Sarokcsempe készítése A sarokcsempe egy rendesen elkészített szemből és a hozzádolgozott agyaglapból áll. Míg a saroknak szánt szemek szikkadnak, addig a mester hozzáfog az oldalak, a piátok készítéséhez. Az agyagot ugyanúgy készíti elő, mint a többi cserépféle esetében. A meggyúrt buciit ütögetéssel, lapogatással formálja mintegy 1,5 cm vastag agyaglappá, majd késsel lesimítja és vár míg bőrkeményre szikkad. (17. kép.) Ezután ismét elsimítja a tetejét, majd szemmértékre kijelöli a nagyságát és citling mellett kiszabja. (18. kép.) Ekkor még nem méri ki pontosan az oldallapot az agyag zsugorodása miatt. A „durva kiszabás" után ismét száradni hagyja, majd ha végleg megszikkadt, jelöli ki pontosan és szabja méretre. (19. kép.) A szélessége 10 cm (megközelítően fél csempeméret), a magassága 21 cm, mint a teljes csempéé. Ezután a kiszabott piát hosszanti élét és a megszikkadt szem külső oldalát citlinggel 45°-ban megfaragja, majd szivaccsal megvizezi. (20—21. kép.) Az összeragasztáshoz fülfödet használ,

7 mellyel mind a két darabot megkeni, majd a derékszögező sablon álló lapjához támasztja a saroklapot és a csempét a deszkára leszorítva benyomja a hajlatba. (22. kép.) A nyomással vigyázni kell, nehogy a csempe eltorzuljon. A két rész így összeragad, de még nem áll meg. Ehhez a hajlatot agyaggal kell kikenni, hogy az oldallap mereven álljon.

8 (23. kép.) Ha ez megtörtént, felemelheti a csempét a sablonról. Akármilyen gondosan illeszti is össze az elemeket, a külső élnél rés marad. Ezt az ujjára vett lágy agyaggal óvatosan kikeni, hogy szép egyenes legyen. Ezután következik a sarok díszítése, melyhez mindig ugyanazt a mintát alkalmazza, bicskával vágva a puha agyagba. (24. kép.) Az él faragásával a sarokcsempe készen is van, (25. kép.) félreteszi száradni. Dörben a saroklap felületét sohasem díszítették, ez mindig simán marad. 4. A váll készítése A váll készítése az egyik legnehezebb és leginkább munkaigényes művelete a kályha gyártásának.

9 A váll a szemeskályha alsó, szögletes teste és a felső hengeres rész között foglal helyet. Végeredményben az utóbbi terhét hordja és adja át az alsó résznek. Ezen felül természetesen díszítő szerepe is van. A váll készítése is az agyag megmunkálásával kezdődik. Ez annyiban különbözik a szokásostól, hogy az agyagot egy nagyobb tömbbe állítja össze, melyből 1,2—1,5 cm vastag piátokat vág. Az agyag ennél a vastagságnál simul legjobban a sablon hornyaiba. Mielőtt a lapokkal tovább dolgozna előkészíti a sablont, melyet előzőleg már megnedvesített. Ez az eszköz igen régi, még az öregapjától maradt rá. (26. kép.) Ha a sablon fája bevette már a nedvességet, kis szitával vékonyan fahamut hint rá. Ettől az agyag nem tapad a fához, égetéskor pedig nyomtalanul eltűnik a csempéről. Ezután fogja a plátot és rányomja a sablon profilozott oldalára. Ezt gondosan végzi, hogy az agyag jól felvegye a minta formáját. A nyomkodás után az agyag felesleges széleit levágja, és ezzel kész a váll széle dísze. (27/a. kép. 1.) A megszikkadt széle díszre először az alján 5 cm széles plátot ragaszt, ez lesz az alja. (27/a. kép. 2.) A darabok összeragasztását úgy végzi, mint ahogy azt a sarokcsempe készítésénél már leírtuk. Az alsó lap úgy csatlakozik a széle díszhez, hogy a vállnak mintegy fél cm mély falca legyen. (27/a. kép.) Ezután következik a váll felső lapjának a felragasztása. A félkész csempét először is meg kell fordítani, hogy az alja kerüljön felülre. Ebben a helyzetben ragasztja a párkányt az asztalra fektetett mintegy 25 cm széles agyaglapra úgy, hogy a fekvő lap „ráüljön" a széle díszre. (27/a. kép. 3.) Ha ezt ráragasztotta következik a bordázat készítése, melynek darabjait egymástól 10—12 cm-re teszi, attól függően, hogy a kályha rá kerülő hengeres része milyen nagy. (27/a. kép. 4.) A bordázat a csempét merevíti, de a kályha összeállítása után teherhordó szerepe is van. Készítésekor először az ismert módon lapokat vág, majd ezekből szabja ki a megfelelő formát. A behelyezett bordát a párkány aljához, felső lapjához és a széle díszéhez ragasztja. Ezzel elkészült a kályha vallanak egyenes darabja. Ilyet a falhoz csatlakozó (kívülfűtős) kályhához készít. (27/b. kép.) A faltól függetlenül álló (belülfűtős) kályha válla négy sarokcsempéből áll, egyenes darab nélkül. (27/c. kép.) Természetesen a kívülfűtős kályhához is kell sarokcsempe az első két saroknál. A sarkok készítésénél két egyenes párkányt vesz, melyeket 45°-ban vág össze és úgy illeszti, ragasztja, hogy pontosan derékszögben álljanak. Völcsey Lajos a sarokcsempét mindig úgy csinálja, hogy a felső lap belső éle is sarkos legyen, még abban az esetben is, ha a kályha felső része hengeres. Szerinte ezt Dörben ívesen sohasem készítették. A vállak mérete a falcnál számítva 40 cm. Az összerakott csempék így a kályha alsó hasáb alakú részének 80/80 cm-es méretét adják. 5. A szegély készítése A szegély vagy alsó perem készítéséhez ugyanazt a sablont használja a mester, melyet a vállhoz, csak fordított helyzetben. A munka az ismert lépésekből áll: először megnedvesíti a sablont, majd hamuval szórja be, ezután rányom egy keskeny agyaglapot és elkészíti a széle díszt. (28. kép. 1.) Ehhez csatlakozik az alja, melyet a váll felső lapja helyére tesz. Szélessége 5 cm. (28. kép. 2.) Ezután a bordákat ragasztja fel és a munkával már el is készült. (28. kép. 3.) A szegélynek felső lapja és falca nincs, összeállításkor a kályhaszemeket közvetlenül a szélére állítja. Az alsó perem hossza általában 40 cm (nyers állapotban 44 cm). Természetesen ebből is készít sarokelemet, melynél 45°-ban vágja össze és illeszti egymáshoz az oldalakat. Ha hengeres testű a kályha, akkor a sarokcsempéket elhagyja és a szegélyeket rövidebbre — mintegy 25 centiméteresre — vágja.