Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Asztalosok Szentkirályszabadján

tatták Varjas Lajos asztalossal a korábbi almárium mintájára. 27 K. CSILLÉRY Klára 1972.48., 1981.624. 28 így a Festetics uradalom Keszthely környéki falvaiból származó, a 19. század első felében felvett jobbágy hagyatéki leltárakban egyetlen egyszer sem fordul elő almárium. Nem volt almárium a már korábban ismertetett inventáriumban sem, Veszprémi Ferenc mobiliái között. Szerepel viszont Pars Ignác nyírlaki kocsmáros ingóságairól készült 1796-os összeírásban egy „vörös olmáriom" 5 fr 30 kr-ra értékelve, ami egy 14 fr 15 kr értékű zöld bunda után a lakóház legértékesebb darabja volt. A szentkirályszabadi Ns.Tuba István 1814-ben bekövetkezett halála után felvett inventáriumban is szerepel e

gy „fenn álló almárium". A Veszprémben és több megyebeli helységben birtokos Tuba család tagjai közt református prédikátort, a Királyi Táblánál levő hites ügyvédőt is találunk. Az ingó és ingatlan javaikról készült részletes leírást a falu építkezéséről és lakáskultúrájáról tervezett tanulmányban fogom ismertetni. HOFER Tamás 1957. 298—323., HORVÁTH József 1971. 86—87. Szentkirályszabadjai Nemes Tuba István javainak összeírása (1814—1831). VmL.IV.l.b.l389/1833.V.20.közgy. A forrást Hudi József levéltáros bocsájtotta rendelkezésemre. 29 Szegedi Lajosnak apai nagyapja, Szegedi István (1845—1919), édesapja Szegedi Lajos (szül. 1872) és két fiútestvére, István (szül. 1907) és Gyula (szül. 1912) is asztalos volt. Anyai nagyapja, Ns.Szigeti Dániel (szül. 1840) ugyancsak asztalosmesterséget folytatott. 30 M.Stat.Közl. Új sor.2.kötet 2.rész 1904. 316—317. 31 OMF falukutatás, H.Csukás Györgyi felmérése SZNMAN 2204. 32 A bognár mesterségen belüli szakosodásra utalhat talán az anyakönyvben olvasható megkülönböztetés: 1868-ban azonos kézírással Ns.Miskey Károlyt bognár, Szeness Károlyt kerékgyártó megjelöléssel jegyezték be a házassági anyakönyvbe. 33 Az asztalosok által használt legfontosabb szerszámok felsorolása mellett zárójelben megadom a Freeskay János: Mesterségek Szótára. Asztalosmesterség, c. munkájában található szakkifejezéseket, „gyalupad" (Hobelbank), részei: teteje, alja, első csavar, hátsó csavar; „padszóga" (Stehknecht, szolgafa); „ropántgyalu" (Rauhbank, ropánt); „srokgyalu", „sropgyalu" (Schropphobel, Schrothobel, nagyológyaíu); „slikgyalu" (Schlichtgyalu, simítógyalu); „holker* gyalu" (Hohlkehlhobel, völgyelő gyalu); „szimzgyalu" (Gesimshobel, párkánygyalu); „falcgyalu" (Falzhobel, ajgyalu, fáncgyalu); „grótgyalu" (Grathobel, hevedergyalu) ; „pucehóbli" (Doppelhobel, kettősvasú, duplavasú gyalu); „nutgyalu" (Nothobel, ereszágygyalu); „grüngyalu" (Grundhobel, fenék- vagy mélygyalu); „daraboló fürész" (Oertersäge); „abzecfűrész" (Absetzsäge, nyakaló vagy végellő fürész); „grótfűrész" (Gratsäge, hevederfűrész); „sliccóg" (Schlitzsäge, csapoló, félkéz fűrész); „svaibeóg" (Schweifsäge, kerítőfűrész) ; „klopcög", „kopszlóg" (betétdeszka vagy szekrényoldal készítésekor a deszka kettévágására használt fűrész); „fukszsváb" (Fuchsschwanz, rókafark fűrész); „enyvező szorító"

(Schraubzwinge, enyvesztő, szorító); „furdancs" (Bohrwinde); „csigafuru" (Schneckenbohrer); „centrumfuru" (Zentrumbohrer): „cittling" (Ziehklinge, színlővas); „winkli" (Winkelmass, szögellő); „srégmósz" (Schrägmass, csuklós szögmérő, sáskaláb); „gérmósz" (Gehrmass, sarkaló); „stőrmóc" (Stellmass, beállító); „streimódli" (Streichmass, Reissmodel, vonalzószer); kalapácsok, reszel ők, vésők. 34 ILA Bálint—KOVACSICS József 1964. 362. 35 „Kurkumer": a kurkuma gyökér (lat. Curcumae longa L:) gyökértörzséből és gumójából nyert sárga festékanyag. A „sánglipor" valószínűleg a vérpipacs (lat. Sanguinaria) tőkéjéből nyert festékanyag, melyből különböző árnyalatú piros festék állítható elő. (PALLAS XI. 1895. 115., PALLAS XIV. 1897. 854.). 36 Esztergált lábú asztalok a 18. században és a 19. század elején is készültek, amint az egy 1755-ös, és a már idézett 1813-as Veszprém vármegyei árszabás adataiból kiderül. Az asztallábak szerepelnek mindkét limitációban az esztergályosok által készített termékek között. Mindaddig, amíg hiteles 19. századi darabok nem kerülnek elő Veszprém megye területéről, nem tételezhetünk fel folyamatosságot a 19. század eleji és századunk elején készült esztergált lábú asztalok között. Series Limitationis Manufacturarum Opificium in Comitatu Veszprimiensis elaborata. 1755. OL. P. 707. Zichy cs.lvt. Vegyes családi és birtoki iratok. Rtsz.200. Fasc.num.202. SZNMAD 2586. Tekintetes nemes Weszprém vármegyének árr-szabása, melly az 1813-ik esztendei februarius hónapnak 8-dik napján Weszprém mező városában tartatott köz gyűlés' alkalmatosságával megál lapitta tott. VmL.IV.l.b. 704/1812. VHIAközgy. SZNMAD 2655.