Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Asztalosok Szentkirályszabadján

13. kép. A szentkirályszabadi asztalosok által látogatott országos vásárok elsősorban iparból élő, valamint a gazdálkodást is folytató, néhány bútorféle készítésére korlátozódó vásározó asztalosok között. Kiderült az is, hogy a vásározó iparosok mennyire igyekeztek a különféle körzetek vásárlóinak ízléséhez igazodni. Azáltal, hogy keményfát használtak, sikerült olyan piacokon is tért hódítaniuk, ahol a helyi asztalosok is kielégíthették volna az igényeket, de ők csak fenyőfa bútort készítettek. Ugyanakkor a közeli Veszprém vásáraira alig jártak, az ottani asztalosok és bútorkereskedők hasonló, keményfa bútoraival ugyanis nem tudtak konkurálni. Annak ellenére, hogy a 18. század vége óta állandóan dolgoztak asztalosok Szentkirályszabadján, mégpedig egyre növekvő számban, a 19. század végénél korábbi tárgyi anyagot egyelőre alig sikerült felkutatni. Ez nyilván azzal magyarázható, hogy épp itt, ahol annyi asztalos működött, cserélték le legkorábban a 19. század végén divatos polgári, fényezett bútorokra a korábbi berendezési darabokat. A jövő kutatásának a feladata, hogy a szentkirály szabadi asztalosközpont korábbi periódusának emlékanyagát is feltárja, azonosítsa. Bár az 1870-es, 80-as éveknél korábbi időszakra nézve nem rendelkezünk adatokkal az asztalosok vásárkörzetére vonatkozóan, valószínű, hogy az a 19. század korábbi évtizedeiben jóval kisebb lehetett a feltérképezettnél, és nem terjedt túl a Bakony és a Balaton-felvidék meghatározott körzetein. Távolabbi területeken, a Kisalföldön és a Mezőföldön, melyek erősen eltérő bútorstílussal rendelkeztek, valószínűleg csak akkor tudtak keményfa bútoraikkal jelentkezni a szentkirály szabadi asztalosok, amikor a hagyományos bútorstílus már felbomlóban volt.