Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - H. CSUKÁS GYÖRGYI: Asztalosok Szentkirályszabadján

5—6. kép. Rátzkevi Gábor által 1889-ben készített szekrény az SZNM bogyoszlói lakóházában keményfából készült, megkésett biedermeier, neorokokó stílusú szekrények ma is szép számmal találhatók Szentkirályszabadján, ilyeneket még a ma is élő, idős asztalosok is készítettek.

26 Akadnak köztük két-két betéttel négy mezőre osztott változatok is, ezek megjelenésének pontos idejét azonban nem sikerült megtudni. E polgári ízlésű, historizáló stílusú, tömegesen készített szekrények nem mutatnak helyi sajátosságokat, országosan meglehetősen egyformák, nem tartoznak sem az iparművészet, sem a népművészet körébe. Mégsem érdektelen foglalkozni készítésükkel, értékesítésükkel, beszerzésük módjával, minthogy a hagyományos népi lakáskultúrába tagolódnak bele. Márcsak azért sem, mert feltehető, hogy a szentkirályszabadjai asztalosok már a múlt század közepén is hasonló módon látták el az akkor divatos bútorokkal a közelebbi és távolabbi környéket. Az adatközlők elbeszéléseiből arra következtethetünk, hogy a szentkirályszabadi asztalosok többsége a múlt század utolsó negyede óta elsősorban szekrények készítésével foglalkozott, sokan másféle bútort egyáltalán nem készítettek. K. Csilléry Klára kutatásaiból tudjuk, hogy a fennálló szekrény a 18. század végén jelent meg a paraszti otthonokban az ország nyugati részén, s a 19. század közepéig csak a Dunántúlon terjedt el szélesebb körben.

27 A Balaton-felvidékről ismert szekrények részben festettek, részben keményfából készültek, faragással, intarziával díszítettek. Többségük mezővárosból, német lakosú településről, vagy kisnemesi házból származik. A 19. század első felében még ritkán fordulnak elő kétajtós almáriumok paraszti használatban. A 19. század első feléből ismert szépszámú kisnemesi kelengyeláda alapján arra következtethetünk, hogy ekkor még a nemesség szegényebb rétegeinél sem lehetett általános használata.

28 A szekrények iránt a 19. század második felében nőtt meg a kereslet, s csak a 19. század utolsó évtizedeiben kerültek be széles körben a parasztság lakásaiba. Épp ez az időszak, amikor a szentkirályszabadi asztalosok vásározó tevékenysége kiteljesedik. Ebben az időszakban azonban már csak a helyi megrendelésre dolgozó falusi asztalosok készítettek a helyi bútorhagyományokat folytató szekrényeket, vidékünkön elsősorban a hagyományőrzőbb német lakosú falvakban. A vásározó asztalosok már a kor polgári ízlésének megfelelő, de silányabb kivitelű szekrényeket szállították a vásárok közönségének. Táji differenciák itt már legfeljebb az alkalmazott anyagban, a bútor színében, párkányában lelhetők fel. Minthogy a Balaton-felvidéken korábban is a tartózkodóan díszített keményfa bútor volt elterjedve, ezek a szekrények könnyen utat találtak, nem ríttak ki a meglévő bútorok közül. Múzeumunk kádártai lakóházában a 19. század első feléből származó sarokpad és láda mellett találunk ilyen szekrényt,