Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - GRÁFIK IMRE: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum „alföldi mezőváros" tájegysége (A 18—19. századi alföldi mezővárosi fejlődés kérdéséhez)

2. kép. Szegedi tanyák (1938, légi felvétel) akban csak szórványosan felbukkanó, s a településektől távoli, de tulajdonjogilag elismert állattartó szállások. Ezek a lakóházaktól messze eső, eleinte csak ideiglenes építményeket tartalmazó szállások egyre több esetben biztosították a gabonafélék termelésének üzemi kereteit is.

14 E folyamattal párhuzamosan alakultak ki a települések megosztottságának különböző változatai (pl. az ún. kertes települések). E formációk azt a célt szolgálták, hogy a lakóépületek nem bővíthető, szűk belső tömbjétől elkülönülten gazdasági tér jöhessen létre, közbeékelődve a település magja és a távolabbi határterületek közé. E gazdasági övezetek gyűrűben, foltokban, tömbökben kapcsolódtak a belterület lakórészéhez. A 18. századi Alföld földbirtoklási és határhasználati módjában még fellelhető a szabadfoglaláson ill. periódusos újraosztáson alapuló földközösség, s dominált a parlagoló legelőváltó egy- illetve kétnyomásos gazdálkodás. A 19. század folyamán azonban a népesség már vázolt nagyméretű növekedése, a piac és a kereskedelem igényeinek eltolódása a gabona (pontosabban a búza) irányába, együttesen hozták létre a gazdálkodás rendszerében az üzemágak arányának megváltozását, mely a termelési és értékesítési körülmények következményeként a települési struktúra és a határhasználat megváltozását eredményezte.

15 Az áruforgalom, s a szállítás javuló feltételei, továbbá a szántógazdálkodásba vonható területek növelhetőségének hatására az állattartás dominanciáját fokozatosan a növénytermesztés ill. azon belül a gabonatermesztés szinte egyoldalú uralma váltotta fel. E folyamat eredménye a falvak, mezővárosok határainak kiterjesztése, bérletek, vásárlások révén területek növelése, a földmüvelés övezeteinek tágítása. E korszak jellemzője ugyanakkor a települések belterületének rendezése, a halmazos lakórészek utcaszabályozásai, a kertségi övek, a korábbi kizárólagos gazdasági terek lakórésszé válása, valamint a szállások átalakulása földművelő tanyákká, s a gabonatermelő tanyák szaporodása. A múlt század folyamán kiteljesedő termelési szerkezetváltozás, a tagosított, földművelésbe vont területek minél gazdaságosabb kihasználása elősegítették a gazdálkodási mód változását, a háromnyomású rendszer és a váltógazdálkodás terjedését, általánossá válását. Az Alföld települési képe tehát jelentős változáson ment át, a települések belterülete és külterülete vonatkozásában egyaránt. A múzeumi tájegység telepítési terve ezt a következőképpen tükrözi: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum tervezésének első szakaszában csak a Dél-Tiszántúlra kiterjedő telepítési koncepcióval 13 telek 26 építményének megvalósításával szerepelt