Kecskés Péter (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum Közleményei 4. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1987)

Tanulmányok - FLÓRIÁN MÁRIA: A debercsényi harangláb

nyelt. így az általunk megfogható század eleji stádium feltehetően azonos a múlt század közepivel, ezáltal a harangláb szinkronban lehet a többi, múlt század elején épült és az SzNM-ben bemutatott nógrádi épülettel. b) A harangláb és történeti típusai. Balogh Ilona az észak-magyarországi haranglábakat két nagy típusba osztotta. Az egyik típus — ha késői, esetleg 18. századi építményről van is szó — a várak, erődítések hatását mutatja: erkélyes, magas toronysisakos fatorony. A történeti Nógrád megye haranglábjai közül a gácsfalui, kosdi, lapujtői, szécsényi, terbelédi tornyok tartoztak is. A másik típusba az alacsonyabb, zömök, felső szintjükön csupán egy-két íves nyílással kialakított haranglábak tartoznak, sisakjuk közepesen magas és egyszerű. Erre a második típusra Nógrádból (akkor Heves megyéhez tartozó) a nádújfalui harangláb volt a példa.

47 A haranglábak száma az elmúlt 50 évben rohamosan csökkent.

48 Ebben szerepet játszott, hogy egyházi rendeltetésük lévén, állaguk védelmével csak kivételes esetekben foglalkozott országos intézmény, pl. az Országos Műemléki Felügyelőség. A vallásos életben viszont csak másodlagos szerepük volt az újabb, toronnyal épült templomok, kápolnák mellett, ezért az egyházi anyagi forrásokat is csak ritkán lehetett a haranglábak fenntartására fordítani. S ha tettek valamit a megóvás érdekében, sokszor az újabb építőanyagokat, technikákat alkalmazó, helyi elképzeléseket követő helyreállítás tönkre is tette harangtornyaink történelmi arculatát. így lassan átértékelődtek a még fellelhe\ő haranglábak, megbecsülendővé, műemlékjellegűvé minősültek az újabb keletű, egyszerű, két- vagy négyoszlopos harangállványok is.

40 A Nógrád megyében jelenleg még álló tornyok közül a ceredi és nádújfalui fatorony a legjelentősebb.

50 A ceredi nyitott tornácos, zsindellyel fedett, szoknyás harangláb, amelynek felső szintjeire falépcső vezet föl, és magas toronysisakjával együtt 13 m magas. Hasonló a nádújíálui torony is, de alsó szintje bedeszkázott és szerényebb a kivitele. Vukov Konstantin a velük egyező korú debercsényi haranglábat kevésbé jelentősnek minősíti,

51 de a korábbi értékelésekhez képest már említésre méltónak tartja. Az észak-magyarországi megyékben, különösen Nógrádban és Gömörben, a 18. század második felétől felépült haranglábak az egykori nagyléptékű faépítkezés, a magas szintű ácstechnikai hagyomány megnyilvánulásai. A Mátra erdei alkalmas faanyagot kínáltak ehhez az építkezéshez. A Mátraalmás közelében lévő Haranglábtölgyes nevű erdőség elnevezésével talán az ilyen célú kitermelésre utal, hiszen, mint a debercsényiek hangsúlyozták, a harangház építéséhez különös gonddal kell az egyenes rostú tölgyeket kiválogatni. Ismertek voltak olyan fafaragó falvak, mint Divényhuta (Stara Huta), Málnapatak (Málinec) vagy a ma is Nógrádhoz tartozó Etes, melyek nagyobb faépületek ácsmunkáit vállalták.

52 Az épületek szerkezetének elemeit síkokra bontva a földön leszabták, majd a lapolásokat, csapolásokat is előre elkészítették a zsinórpadon, és a csomópontokat jelcsoportokkal vagy római számokkal összejelölték. Az elemeket a helyszínen csak össze kellett állítani. Ilyen jelrendszer található a ceredi harangláb gerendáin is.

53 Sajnos a debercsényi harangláb készítésének hátterét nem ismerjük. Mivel méreteiben és kivitelezésében is a jelentéktelenebbek közé tartozik, ráadásul harangházának gerendái között másodlagosan felhasználtakat is találtunk, elképzelhetőnek tartjuk, hogy készítői helyi specialisták, parasztácsok voltak. A debercsényi harangláb tehát a helyszínen, táji környezetében a történetileg, esztétikailag és építészeti megoldásaiban átlagos, kevésbé jelentős építmények közé tartozott. De milyen helyet foglal el az SzNM-ben, a már látható harangtornyok között ? A Felső-Tiszavidék tájegységben felépült nemesborzovai harangláb gótikus és reneszánsz stílusú elemeket magába foglaló, 17. század végi fatorony. Törzsét gerenda váz alkotja. Magas toronysisakja alatt, galériájának négy sarkán fiatornyok állnak. Balogh Ilonát és más kutatókat követve

54 az ilyen haranglábakat a magas művészi értéket képviselő, legrangosabb emlékeink közé sorolhatjuk. Az SzNM kisalföldi tájegysége egy múlt század közepén épült harangtornyot mutat be Új kénről. A szintén négyzet alaprajzú, de nagyméretű téglákból épült tömzsi toronytest emeletén félköríves záródású ablakok vannak, faragott téglából rakott toronysisakja ácsszerkezetű fedélszéket takar. Az épületet az ívelt szemöldökű ajtó és a vakolatdíszítés (lábazat, lizénák, párkány) tagolja.

55 A debercsényi harangláb korban az 1680-ban épült nemesborzovai és az 1855-ös újkéri harangláb közé illeszkedik. Ezt a két haranglábat építészetileg és stílusban egymástól igen nagy távolság választja el. A debercsényi torony e szempontokból is valahol a kettő között helyezhető el. A nemesborzovai vagy a ceredi harangláb úgy tartozik bele a népi építészet történeti folyamatába, hogy egy, a házak, gazdasági épületek építésének mindennapos gyakorlatánál magasabb, több szakértelmet kívánó szintet képviselnek, amit monumentális feladatokra szakosodott parasztácsok valósítottak meg, adtak tovább. Ez a kettősség — az egyszerű, kisméretű házak közt a nemes formájú, magas torony — a valláshoz és a falu közösségéhez való viszonyról is, a torony fontosságáról is jelképesen tanúskodik. Az újkéri harangláb ezzel szemben eltörpül, jelentéktelennek tűnik a falu nagy és tágas, jómódról árulkodó boltozatos házai, magas fallal, nagy kapuval elkerített udvarai közt — hiába magas színvonalú és szakszerű az ekkor már általános kőműves-kivitelezése. A debercsényi haranglábat ezért lehet valahol közbül elhelyezni, mert ugyan még a régi fa- és kőépítészet örökségét kívánná folytatni, de falusi ácsok egyszerűbb megoldásaival, kisebb méretekkel és igénytelenebb esztétikai megfogalmazással. Ez a harangláb technikailag, méreteiben, megformálásában is már szinte teljesen beleilleszkedik a körülötte álló kis falu paraszti, építészeti világába. A debercsényi harangláb így a régen általános északmagyarországi falukép, egy apró és szegény falu építészeti lehetőségei mellett a népi kultúra több, jelentős, hosszú tartamú változási folyamatáról is tanúskodik.